PAPRIKA

MORFOLÓGIA

A paprika egynyári, lágyszárú növény, amelynek a növekedése korlátozott. Magassága és növekedése a műveléstől és a fajtától függ. A főszár 10 és 40 cm között elágazik két vagy három ágban. A másodlagos szárak rügyekből fejlődnek, a termések ezeken a szárakon fejlődnek.

A szárak és ágak fontos szerkezeti tartó elemek a levelek, virágok és a termés szempontjából. Részt vesznek a nedvek szállításában, szabályozzák a növény szintézisét és más metabolikus funkcióit.

A paprikának mélyre nyúló karógyökere van, számtalan oldalgyökérrel, amelyek vízszintesen nőnek, egy 30-50 cm sugarú körön belül.

A levelek váltakozó levélállásúak, ép élűek, lándzsa alakúak, szőr nélküliek, élénk zöld színűek és hegyes végűek.

A virágok fehérek, kicsik és egyenként nőnek minden egyes csomónál lehajló kocsánnyal. A párta tejfehér. A kelyhet összeforradt csészelevelek képezik, egyetlen darabbá. A csészelevelek a termés beéréséig megkeményednek. A virágok többnyire öntermékenyítőek. A virágoknak csak kis százaléka alogám (idegen beporzást igényel)

A termés üreges bogyótermés, fényes és egyenletes felszínnel. A termést 2 vagy 4 nem teljes válaszfal osztja meg, amelyek csatlakoznak egymáshoz a termés tövénél, a magléc felett. A friss fogyasztásra termesztett fajták különböző alakúak és más-más színűek (éréskor piros vagy sárga) lehetnek. Némelyik fajta csípős, a kapszaicin (capsaicin) tartalom következtében.

A paprikának nagy számú kerek, lapos, sárgás színű magja van. A magok a kocsány megnyúlt részén vannak, a termés belsejében. A magok 3-4 nap után csíráznak.

NÖVEKEDÉS ÉS FEJLŐDÉS

A paprikanövény fejlődését különböző tényezők befolyásolják, ezek közül az alábbiak a legfontosabbak

Hőmérséklet:
A paprika az első növekedési szakasztól a termés meghozataláig terjedő időszakban növekvő hőmérsékletet igényel, a nappal és az éjszaka közötti hirtelen hőmérsékletváltozásokat nem bírja.

18-22 ° C közötti havi átlaghőmérséklet szükséges ahhoz, hogy a növekedés jó legyen, és bő legyen a termés. Az optimális hőmérséklet nappal 20-25 °C, éjszaka 16-18 °Celsius. Vegetatív rendellenességek, mint a növény megkeményedése vagy a virágok elhullatása akkor következik be, ha a nappali és az éjszakai hőmérséklet között túl nagy a különbség.

A mag csírázásához az optimális hőmérséklet 20-30 °C fok között van. A magok nem csíráznak ki, ha a hőmérséklet 13 °C fok alatt, vagy 37 °C fok felett van. A csírázás és a növény fejlődésének az időszakában a hőmérséklet ne legyen 18 °C alatt, mert ez nagymértékben befolyásolja a termést (a terméshozatal első szakasza a melegágyi szakaszra esik).

A növény növekedése lelassul, ha a hőmérséklet 15 Celsius fok alatt van. 10 °C fok esetén a növekedés leáll, és 0 °C fok alatti hőmérséklet fagykárokat okozhat. A megtermékenyítés elégtelen, illetve hiányos, különösen száraz időjárás esetén, ha a hőmérséklet 35 °C fölé emelkedik.

Ha nedves környezetben vannak, a paprikanövények 40 °C feletti hőmérsékletet is tolerálnak, de ha nem ez a helyzet, a vegetatív szakasz félbeszakadhat, ami a virágok lehullását, kis méretű termés és kis levelek kialakulását okozhatja. A növény elöregszik, később még optimális feltételek mellett sem hoz megfelelő termést.

A vastaghúsú paprikafajták jobban igénylik a meleget, mint a másik fajták.

Páratartalom:
Az optimális relatív páratartalom kb. 50-70 %, normál hőmérsékleti viszonyok között. Ha a relatív páratartalom 70 % felett van, gombás betegségek alakulhatnak ki. Ha ilyen betegségek ütik fel a fejüket, felszívódó hatásmechanizmusú kémiai (vegyszeres) kezelést kell alkalmazni.

A hajtatásban, korai fejlődési szakaszban a paprikanövény magasabb relatív páratartalmat igényel, mint a későbbi szakaszban.

A vegetatív növekedés leállításához és a termelés növeléséhez hatékony szellőzésre van szükség a virágzás és a terméskötődés idején.

Fénymennyiség:
A paprikakultúra az egész vegetatív ciklus alatt fényigényes, különösen virágzáskor. A virágok gyengébbek, ha a virágzás alatt kevés a fény. A fényhiány miatt a növény növekedése nem kielégítő, a csomóközök (szártagok) és a szár meghosszabbodik, és ennek következtében egy bő termést nem bírnak el.

Fotó periódus:
A paprika terméshozatalának több problémája van a rövid nappalokkal járó évszakban (ősszel), mint hosszú nappalok esetén (tavasszal), ezt a fényellátás időszakának hosszúsága okozza, ami, úgy tűnik, hogy befolyással van a növény növekedésére és a paprika terméshozatalára.

Úgy tűnik, hogy a virágzást jobban meghatározza a hőmérséklet és a fényellátás, mint a fotoperiódus hossza. Mindazonáltal ősszel, kedvező hőmérsékleti- és fényviszonyok esetén, úgy tűnik, hogy több virág hullik le, mint tavasszal.

Talajigény:
A paprika kultúrához az optimális talaj a mély, kövér, laza talaj, kb. 3 - 4 % szervesanyag-tartalommal jó vízelvezetésű. A nedves, hideg, agyagos talajokat nem kedveli

Az optimális pH értékek 6,5-7 körül mozognak, habár ez a kultúra el tud viselni kissé savas körülményeket is, 5,5 pH-tól kezdve. Homokos talajok esetében a pH érték lehet 8 körüli is. Az öntözésre használt víz optimális pH-ja 5,5-7 között mozog.

Sós (szikes) talajok nem alkalmasak ennek a kultúrának a telepítésére, mert a növények fejlődése lelassul. Ez a lassú fejlődés befolyásolja a termés (a gyümölcs) méretét, és a terméshozamot is.

FIZIOLÓGIAI ELVÁLTOZÁSOK

A paprika eléggé kényes növény, a többi burgonyafélékhez képest (burgonya, paradicsom, padlizsán). Sok élettani eredetű betegsége van, olyan elváltozások, melyek utat nyithatnak a kórokozók támadásának.

A nem kellően hatékony kalcium felvétel, vagy az egyoldalú N trágyázás a bimbók kései fejlődését, elrúgását okozhatja.

A paprika néhány elterjedt fiziológiai rendellenessége a csúscsrothadás, napégés, ödéma.

Nagyon gyakori tünet a bogyó csúcsrothadása.  Ez a gyümölcs csúcsán kezdődik, mint egy világoszöld vagy sárga színű, puha, beesett folt a virágzati pont körül. Később barnás rothadássá alakul. A kiegyensúlyozott víz- és tápanyagellátás ezért nagyon fontos.

Napégés. Ez a rendellenesség akkor jelentkezik, ha a gyümölcsöt nagy hőnek és fénynek teszik ki. A zöld érett gyümölcsök fogékonyak. Ödéma (levél színén sárgászöld foltok, a fonákon dudorok).

Fiziológiás elváltozások lehetnek:

• Hő-kár
• Homokverés
• Jégverés
• Paprika csúcshajtás elhalás (magas sótartalom, borús idő ősszel és tavasszal)
• Paprika virágbimbóinak elrúgása / elhalása (túlöntözés, trágyázás, alacsony hőmérséklet, fényhiány, szárazság) paprika, különösen a kiültetés utáni első hetekben, eldobja a virágbimbóit. Oka, hogy rendszerint a fiatalkori buja növekedése. Virágbimbóhullást alacsony hőmérséklet, fényhiány és szélsőséges szárazság is előidézhet. Mindig törekedni kell a paprika egyenletes, nem túl gyors növekedésére.
• A bogyó csúcsrothadása (Kalcium- hiány, sok alaptrágya) Felhős, borús időjárás és ugyancsak magas sótartalom, főleg nitrátsók esetén, a hajtáscsúcsok gyakran feketén elhalnak.
• Napéges. A terméseken nagy, határozott szegélyű, szürke, enyhén besüppedő, egyik oldalon lévő foltok mutatkoznak