PAPRIKA - KÁRTEVŐK, ROVAROK, FONÁLFÉRGEK

Kártevő:  Meloidogyne spp.

Gazdanövény: A paprika gyökerén hólyagok (gubacsok) kialakulását a Meloidogyne különböző fajai okozhatják hajta, de hajtatásban általában a Meloidogyne incognita (növényházi gubacs-fonálféreg) az okozója, míg szabadföldön a Meloidogyne hapla.

Ez a fonálféreg polifág faj, amely számos termesztett növény és gyomnövény gyökerén él parazitaként.

Jelentősége:
Az olyan talajok, ahol már észleltek fonálférgeket, problematikusak lehetnek újabb növénykultúra telepítése szempontjából.

Tünetek:

A Meloidogyne spp. fertőzése sárgulást okoz a csúcsos levéllemezeken részén, enyhén visszamaradt növekedést és alacsony terméskiesést.

Ahol a populáció sűrűsége magas, a levelek elsápadhatnak. A fonálférgek táplálkozása során hólyagok, gubacsok alakulnak ki a gyökéren. A növényi szövet megkeményedik, nekrotikussá válik, és szaprofita gombák telepednek meg rajta, amelyek rothadást okozhatnak.

A kártevő leírása:
A lárvák a petékben fejlődnek ki, és a talajban kelnek ki, a gazdanövény gyökérváladékának a hatásra. A lárvák elérik a gyökereket, és azokból táplálkoznak.

Jelentősége
A tripszek számos termesztett és vadon növő növényt megtámadnak, ilyenek a zöldségfélék, a gyümölcsfák, citrusféle fák, virágkultúrák és dísznövények.

Tünetek

Közvetlen károkozás

• A kifejlett példányok és a lárvák szívogatásai, táplálkozásuk alkalmával. A sejtszövet (parenchima) sejtjeinek kiürülését okozzák, amelyek elvesztik saját színeződésüket. Először a fertőzött szövet fehéres vagy ezüstös lesz, később sötét vagy barna színűvé válik.

• A peterakás hatása. A nőstény tripszek a lágy szövetbe rakják le petéiket, ami üregeket képez a szövetben, vagy állandó dudort alakít ki, az elhalásos (nekrotikus) pont körül fehéres gyűrű figyelhető meg.
• A tripsz szívogatások a paprika termésén ezüstös színűvé válást okoznak. Ez az ezüstösödés a leveleken is megfigyelhető, amelyek barna foltokat is mutatnak. A fertőzés a levelek deformálódását is előidézi, pöndörödő, hosszanti összecsavarodást.
• Mindezek következtében a bimbók, virágok elrúgása következhet be. A károsodott termések olyan minőségromlást szenvednek el, amely miatt az áru gyakorlatilag eladhatatlanná válik.

Paraziták:

Fürkészdarazsak pl.  Encarsia Formosa. Az Encarsia formosa fürkészdarázs nőstényei a molytetvek lárváit parazitálják. Miután a nőstény elhelyezi a tojását a lárvában, az élősködő a gazdaszervezet testében fejlődik ki. Az Encarsia formosa egyedfejlődésének felénél a parazitált molytetű színe jellegzetesen változik. 

Magyarországon a Biobest Encarsia készítmény van forgalomban.

Az organikus védekezéshez Naruralis-L, Beauveria bassiana (Balsamo) Vuillemin (törzs: ATCC 74040) mint rovarparazita gomba alkalmazható.

GYAPOTTOK BAGOLYLEPKE

Kártevő: Helicoverpa armigera Linnaeus

Gazdanövény
Világszerte elterjedt, polifág fajok, amelyek különböző fűféléket és dísznövényeket, termesztett és gyomnövényeket támadnak meg. A klíma melegedésével néhány évtizede jelent meg hazánkban is ez az Észak-Afrikában és Délkelet-Európában honos lepkefaj. 

Elterjedés:

Jelentőség:
A hernyók a paprikakultúra nagyon fontos rovarkártevői. Számos növény-egészségügyi kezelésre van szükség, hogy a gazdasági veszteségeket elkerüljük. Mediterrán időjárás szaporította fel, 3 nemzedéke van. A 2. és 3. nemzedék már nem különíthető el egymástól.

Tünetek:
A bagolylepke hernyók közül a paprikára leginkábba gyapottok bagolylepke a veszélyes. A kártevő tipikus vándorlepke, imágóinak fertlitásához tokoferol (E-vitamin) tartalmú generatív szerveken kell táplálkoznia a hernyóknak. A gyapottok bagolylepke hernyói a csak a termést és a virágot károsítja, paprika virágát teljesen lerághatják.

A kártevő életmódja:
A rovar fejlődési szakaszai az alábbiak: pete, lárva (5-6 szakasz), báb és kifejlett példány (felnőtt). A gyapottok bagolylepke báb állapotban áttetel a talajban. A kifejlett példányok tavasszal bújnak elő. Az egy évben produkált generációk száma, és a biológiai ciklus hossza a hőmérséklettől függ. Klasszikus vándorlepke faj, délről migrál.

Védekezés:
a) Kémai védekezés:
Hogy melyik rovarölő szert válasszuk, az olyan tényezőktől függ, mint földrajzi elhelyezkedés, kultúra, a vegetáció állapota, a rovarkártevő fejlettségi szakasza és a kárt okozó rovarkártevő faj. 

A növekedést szabályozó (kitinszintézist gátló) rovarölő szerek nagy aktivitást mutatnak a leveleket károsító lárvák ellen, és a hasznos élő szervezeteket nem érintik.

A Bacillus thuringiensis biológiai rovarölőnek tekinthető. Ez mutatja a legnagyobb hatékonyságot, ha az első lárvaállapotok alatt alkalmazzuk, bár a bagolylepke hernyók ellen idős korban gyenge hatásfokúak.

Hatóanyagok: EU által engedélyezett felszívódó, hosszú hatástartamú szerek a legjobban alkalmazható ellenük.

 
b) A kultúra művelése, gondozása

• Háló elhelyezése a melegház szellőzőnyílására a kifejlett példányok bejutásának megakadályozására
• A gyomnövények és a termesztett növény maradványainak eltávolítása
• A termesztett növény fejlődésének első szakaszát szoros figyelemmel kísérni, mert a károsodás irreverzibilis lehet
• Feromon csapdák alkalmazása és a kifejlett példányok repülésének tanulmányozása

 
c) Biológiai védekezés

Az első nemzedék gyérítése a legfontosabb, amely a további nemzedékek szaporodását befolyásolja.

PATTANÓ BOGARAK – DRÓTFÉRGEK

Kártevő: Agrotes, Melanotus, Athous ssp.

Gazdanövény: Világszerte elterjedt, polifág fajok, amelyek különböző fűféléket és dísznövényeket, termesztett és gyomnövényeket támadnak meg.

Jelentőség:
A pattanó bogarak lárvái a paprikakultúra nagyon fontos rovarkártevői. Számos növény-egészségügyi kezelésre van szükség, hogy a gazdasági veszteségeket elkerüljük.

Tünetek:
A drótférgek a pattanóbogarak lárvái. szélsődégesen polifág rovarok, fejlődésük a fajtók függően 1-4 év is lehet. Az imágók viráglátogatók, a lárvák főleg a gyökereken táplálkoznak, sokszor vízigényüket is onnan fedezik. Az Agrotis spp. által okozott károsodások súlyosak a fiatal növényeken, mivel a lárvák a növény nyakrészébe is befúrhatják magukat, aminek következtében a növény eltörik, és elpusztul. A lárvák tönkreteszik elrágják a növény gyökereit is.

A kártevő leírása:
Az Agrotes spp. tojásai gömb alakúak és fehéresek. A nőstények a talaj felszíne alá rakják le petéiket. A drótférgeknek több petefészke van. Hengeres, vastag és sárgás, fémes csillogásúak. A test felszíne sima. A lárvának 3 pár lába van. A kifejlett egyedek vörösesbarnák, hosszúkásak és 6-9 mm hosszúak.

A kártevő életmódja:
A kifejlett egyedek késő tavasztól néhány hónapig aktívak. A nőstények körülbelül száz tojást raknak. A lárvák fejlődése a fajtól függően 1-4 évig is eltarthat, és akkor táplálkoznak, amikor a talaj hőmérséklete meghaladja a 12 °C-ot. Mivel száraz körülmények között elpusztulnak, rendkívül mozgékonyak, és szükség esetén akár 1 m mélyre is elmozdulnak a felszíntől. A lárvák nyár végén bábozódnak be a talajban.

Védekezés

A talajlakó kártevő ellen hatásos inszekticidek (talajfertőtlenítő szerek)

Keresztesvirágúakat előveteményként való alkalmazása megnöveli a kártevők számát.

A táblák szélén a pionír gyomokkal benőtt ruderális szegélyeket fel kell számolni, mert ez a pattanóbogár imágók kedvenc táplálkozási helye.

Biológia készítmények (Beauveria bassiana) hatóanyagú szer, amit csapadékos időszakban kijuttatva a kelő lárvák számát jelentősen képes csökkenteni.

AKNÁZÓLEGYEK

Kártevő: A legfontosabb fajok: Liriomyza bryoniae  Kalt., Liriomyza huidobrensis Blanchard and Liriomyza trifolii Burgess)

Gazdanövény: Ezek a polifág fajok zöldségkultúrákban (bab, paradicsom, uborka, paprika, padlizsán, görögdinnye, sárgadinnye és zeller), valamint dísznövényekben (gerbera, krizantém) fejlődnek ki.

Elterjedés:

Jelentőség:
Közepesen jelentős rovarkártevők, ami nem korlátozza a kultúra életképességét, kivéve súlyos pontszerű fertőzés esetén.

Tünetek:
A kifejlett példányok és a lárvák egyaránt okoznak károsodást. A felnőtt példányok a leveleket rágják táplálkozás céljából, és ide rakják le petéiket is. A lárvák a levelek sejtszövetéből táplálkoznak, üregeket vájnak ki belőle, amelyek elhalnak, és barna színűek lesznek. Ezek az üregek a levelek fotoszintetikus kapacitását csökkentik. Ha a fertőzés súlyos, a levelek leszáradnak.

A kártevő leírása:
A rovarok átmennek a peteállapoton, három lárvaállapoton, majd a báb- és a kifejlett példányok fejlődési szakasza következik A pete kb. 0,28 mm hosszú, eleinte áttetsző, később krémszínű. A petéket a levelek fonákjára rakják le. A lárvák kb. 3-3,5 mm hosszúak, sárgás színűek (L. trifolii) vagy tejfehérek (a többi fajnál). A báb a sárgás szín (L. trifolii) és a barnás-vöröses szín (a többi faj) között változhat. A báb 2 mm hosszú. A kifejlett példányok 1,5-2,3 mm hosszúak, sárgás színűek, fekete foltokkal, és a szárnyak világosak az L. trifolii fajnál, és sötétek az L. huidobrensis faj esetében. A nőstény nagyobb, mint a hím, a peterakó cső kúp alakú és fekete. A lárvák rájó szájszervvel rendelkeznek, és táplálkozásuk során a levéllemez állományát károsítják, megszűnik a levél asszimilációs felülete.

A kártevő életmódja:
A biológiai ciklus időszakai a hőmérséklet, páratartalom és fény függvényében változóak. A fajok között is vannak különbségek. A populáció sűrűsége változó, a környezeti körülményektől és a táplálkozástól függően.

Védekezés
a) Kémia védekezés:
Az EU ban engedélyezett felszívódó szerek hatóanyagai gyérítik a populációt, fontos a rovarölő szerek váltakoztatásva, hogy a kártevő rezisztenciája ne alakulhasson ki.

Olyan rovarölő szerek használata ajánlott, amelyek a levelek mindkét oldalát megnedvesítik, olyan technika alkalmazása /légzsákos permeztezés/, amely ezt lehetővé teszi.

b) A kultúra művelése, gondozása

• A növények védelme a fejlődés korai szakaszaiban
• A gyomnövények és növénymaradványok eltávolítása, mert a bábok ezekben fennmaradhatnak
• Sárga csapdák elhelyezése a melegházakban a kifejlett példányok észlelése céljából
• Háló alkalmazása a melegházak szellőző nyílásain.

Parazita darázsfajjal:

A Diglyphus isaea kifejlett példányait sikerrel alkalmazták melegházi kultúrákban Észak- és Közép-Európában. A D. isaea parazita és kifejlett állapotban lárvákkal táplálkozó ragadozó.  

LEVÉLTETVEK

Kártevők: Myzus persicae Sulzer, Aphis gossypii Glover, Aulacorthum solani Kaltenbach, Macrosyphum euphorbiae Tomas.

Gazdanövény
A levéltetvek polifág rovarok, amelyek sok termesztett növényen (gyümölcsfák, zöldségek, citrusfélék, fűfélék, stb.) és gyomnövényen fordulnak elő parazitaként.

Jelentőség:
A levéltetvek jelentős kárt okoznak a paprikában, és csökkenthetik a termés kereskedelmi értékét. A levéltetvek különböző vírusokat is terjeszthetnek, jelentősen csökkentve a termést.

Tünetek:

A levéltetvek a fiatal növény leveleiből táplálkoznak A levéltetvek kiszívják a növény nedveit, ami a növény általános elgyengülését, a fejlődésben való visszamaradását és sárgulását idézi elő. Van olyan faj, amelyik mérgező anyagot fecskendez a növénybe, miközben táplálkozik a növényen, és ez a levelek deformálódását, felcsavarodását okozza. Az Aulacorthum solani szívogatásai klorotikus foltok kialakulását, a levélzet elvesztését, a növény gyengeségét és a növekedés leállását okozhatják. A levéltetvek bőséges mennyiségben termelnek mézharmatot, ami a korompenész növekedéséhez médiumként szolgál. Ez a penész a levél felszínének nagy részét beborítja, és ezáltal megnehezíti a gázcserét és a fotoszintézist. A gomba növekedése a gyümölcsökben azok kereskedelmi értékét csökkenti. Néhány levéltetű faj a paprikát megtámadó vírusokat közvetíti, ilyen vírusok: a burgonya Y vírus (PVY), az uborka mozaik vírus (CMV).

A kártevő leírása:

Zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae)

A szárnyatlan virginogén-szűznemző nőstény, felnőtt példányai sárgás-zöldes vagy barna színűek. Hosszuk 1,2-2,5 mm. A homlokdudorai egymás felé mutatnak. A tapogatók világosabbak, mint a test, és majdnem ugyanolyan hosszúak. Világos színű lábai vannak, és rövid, háromszög alakú farka, 58 sörtével. A szívócsövek hosszúak és a középső részen vastagok. A szárnyas virginopara forma testének színe hasonló a szárnyatlanéhoz, bár a tor és a fej sötétebb. A méret hasonló a szárnyatlanéhoz, de a tapogatók sötétek és hosszabbak, mint a test. A faroknak hat sörtéje van, és a szívócsövek sötétek.

Uborka levéltetű (Aphis gossypii)
A szárnyatlan virginogén-szűznemző nőstény, felnőtt példányainak teste a zöld különböző árnyalatait mutathatja. A test 1,4-2 mm hosszú. A tapogatók a testhez viszonyítva hosszúak. A szívócsövek rövidek, hengeresek és sötétek. A szárnyas virginopara forma hossza 1,1-2,1 mm. A fej és a tor sötét. A potroh sötét és zöldes. A lábak, tapogatók, szárnyak és a farok világosabbak, mint a test többi része.

Burgonya levéltetű (Macrosiphum euphorbiae)

Az újonnan született lárvák zöldek, szemük és a testvégek sötétek. A szárnyatlan formának négy lárvaállapota van, ezek világoszöldek vagy enyhén rózsaszínek. A szárnyatlan kifejlett példányok világoszöldek és néha rózsaszínek. Ez orsó alakú és 2-4 mm hosszú. A tapogatók néha hosszabbak, mint a test. A lábak, szívócsövek és a farok (cauda) hosszúak. Az első pár láb előre néz. A szívócsövek és a harmadik pár láb hátrafelé néz. A szárnyas forma hasonló a szárnyatlanhoz. Barnás-sárgás tapogatói és lábai vannak.

A szárnyas kifejlett példányok zöldek vagy rózsaszínek, és a tor tejkaramella színű. A tapogatók hosszabbak a testnél, a szívócsövek a hátsó felükön sötétebbek és a lábakon fekete ízületek vannak. A farok-részen tíz szőrszál van.

Foltos burgonya levéltetű (Aulacorthum solani)
Ez ovális-kerek, 1,8-3 mm hosszú, almazöld, sárgás vagy enyhén barna színű. A hátán nincsenek fekete foltok. A tapogatók hosszúak, a szívócsövek közepes méretűek, a végükön világos színűek. A tapogatókon sörtét csíkok láthatók. A farok (cauda) és a szívócsövek közepes hosszúságúak. A szívócső töve körül zöld jelek láthatók. Mindig elevenszülő (vivipara) módon szaporodik (nincs szexuális /ivari/ periódusa).

A kártevő életmódja:

a) Myzus persicae
Világszerte elterjedt, kétlaki (dioikus), holociklikus és polifág faj.Az elsődleges gazdanövény a Prunus sp. A Myzus persicae petéi a tél végén kelnek ki. Amikor a hőmérséklet emelkedik (tavasszal), akkor átmennek a másodlagos gazdanövényre.

A másodlagos gazdanövényen számos generációjuk fejlődik ki. Ősszel újabb petéket rak le az elsődleges gazdanövényen. Fejlődéséhez az optimális hőmérséklet 26 Celsius fok. Ha a hőmérséklet 24 Celsius fok, a ciklus 7 napig tart. Ha a hőmérséklet 30 Celsius foknál magasabb, akkor nem szaporodik

b) Aphis gossypii
Enyhe vagy hideg éghajlati körülmények között anholociklikus módon viselkedik. Az Aphis gossypii a magas hőmérsékleteket jól tűri és könnyen szaporodik melegházban termesztett növényeken. 21 Celsius fokon a biológiai ciklus kb. 7 napig tart (Belda, 1991).

c) Macrosiphum euphorbiae
Enyhe vagy hideg éghajlati körülmények között holociklikus módon viselkedik. Folyamatos anholociklikus generációkat figyeltek meg a másodlagos gazdanövényeken, meleg éghajlati körülmények között. A levéltetvek védett helyeken hibernálnak. Fejlődésükhöz az optimális hőmérséklet 25 Celsius fok. Ha a hőmérséklet 35 Celsius foknál magasabb, a szaporodásban zavarok állnak be.

Védekezés:

• Háló elhelyezése a melegház szellőzőnyílásaira
• A gyomnövények és növénymaradványok eltávolítása
• Sárga fogólapok alkalmazása, az első fertőzés észlelése érdekében.

 
c) Biológiai védekezés:

Parazitákkal:

A legtöbb parazita az Aphidiinae al-családba tartozik: Aphidius matricariae, Aphidius ervi, Aphidius smithi, Aphidius colemani, Lysiphlebus testaceipes, Praon volucre, etc.

Ragadozók:
A Chrysopa gyakori: Chrysoperla carnea, Chrysopa formosa; néhány coccinelida: Coccinella septempunctata és néhány diptera faj, amelyek a Sirfidae családba tartoznak, és cecidomida, mint az Aphidoletes aphidimyza.
Entomopatogén gombák: Verticillium lecanii, Beauveria bassiana.

VÁNDOR PAJZSTETŰ

Kártevő: Pseudococcus affinis Maskell

Gazdanövény: Ez a polifág faj nagyon sok termesztett növényben jelen van, ilyenek: gyümölcsfák (alma, körte, szilva és szőlőtő), zöldségek (paradicsom, paprika) és dísznövények. Európában megfigyelték szabadföldi kultúrákban (a mediterrán és a déli vidékeken), és melegházi kultúrákban is (enyhe éghajlatú vidékeken).

Elterjedés:

Jelentőség:
Az enyhe éghajlatú vidékek paprikakultúráiban is ismert rovarkártevő. Olyan potenciális rovarkártevőnek tekinthető, amely megzavarja a többi rovarkártevő között fennálló egyensúlyt.

A kártevő import szaporítóanyaggal érkezett Közép-Europába (dísznövénnyel hozták be) és a lágyszárú növények kedvező táplálékot biztosítottak a faj szaporodásához.

Tünetek:

Közvetlen károk:
A tetvek rágása a növekedésben lévő szervek deformálódását okozzák, visszafogják a növekedést és a csúcsokon sárgulást idéznek elő, ami aztán hervadást, a levelek, a virágok és a gyümölcsök lehullását okozza. A lárva és a nőstény harapása a levelek deformálódását, felcsavarodását, a felszínük egyenetlenné válását okozza.

Közvetett károk:
A lárvák és a nőstények által termelt mézharmat médiumként szolgál szaprofita gombák számára, amelyek csökkentik a fotoszintetikus kapacitást.

A kártevő leírása:

A nőstény ellipszis alakú, sima felszínű, sárga petéket rak le, fehér vattaszerű rostszálak alá. Az újonnan született lárváknak sárga a testük, a hátsó végén két vékony szőrszállal. A későbbi szakaszokban a lárvák színe jellegzetesen szürkévé változik. A bábok vörösesek, és a lárvák által termelt rostszálakból álló védőburok védi őket. A kifejlett hím teste vörös, világos színű potrohhal és két szürkés szárnnyal, amelyek hosszabbak a testnél.

A kártevő életmódja:
A maximális populációs szint nyáron van. Egy évben kifejlődő, számos, egymással átfedésben lévő generációt figyeltek meg Dél-Európában, melegházi paprikakultúrákban. A vándor pajzstetű 18-33 Celsius fok között fejlődik a legjobban (Islam et al., 1995). Az alacsony téli hőmérsékletek csökkentik a tetű fejlődését, habár elviseli az alacsony hőmérsékleteket (Hoy and Whiting, 1997). Ez a rovarkártevő a magasabb hőmérsékleteket kevésbé tűri. A felnőtt nőstény fejlődési szakasza a legnagyobb ellenálló képességű (Whiting and Hoy, 1997). A szaporodáshoz és a fejlődéshez az optimális körülményeket 25-30 Celsius fok és magas relatív páratartalom jelentik (Bielza et al., 2000).

Áttelése a szármaradványokon a pajzs védelme alatt történik, amit viaszos szövedék vesz körbe. A növényi szármaradványok optimális feltételeket biztosítanak, ezért is fontos, hogy ezeket termőterületről megtisztítsuk.

Védekezés:

b) Kultúra művelése, gondozása

A kultúra termőterületének megtisztítás a szármaradványoktól.

 
c) Biológiai védekezés:

KÖZÖNSÉGES TAKÁCSATKA

Kártevő: Tetranychus urticae Koch

Gazdanövény: Polifág, széles körben elterjedt faj, amely meleg vagy enyhe éghajlati körülmények között domináns.

Jelentősége: A paprika kultúrában jelentős károkat okozhatnak.

Tünetek:

A károkat az atka táplálkozása okozza, szívogatásával a sejtnedveket elszívja. Az érintett szövetek sárgás színűek lesznek, majd megbarnulnak. Az atka kolóniák a levelek fonákján telepednek meg. Sárgás vagy vöröses mezők alakulhatnak ki a leveleken és képezhetnek kiegyenlített területeket (kifejlett leveleken), vagy domború (konvex) formában görbülő területeket (növekedésben lévő leveleken). Súlyos fertőzés az egész növényt érintheti. A növekedés leáll, és az egész növényt az atka finom pókhás szövedéke borítja be.

A kártevő leírása:

A peték gömb alakúak, egyenletes felszínűek és 0,12-0,14 mm-esek. Az első szakaszokban áttetszőek, majd opálosak és üvegesek lesznek. A szín a különböző fejlődési szakaszokban változik. Világoszöld lesz, sárga, barna vagy sötétzöld. A lárva immobil marad, az összezsugorodott petékkel a növény felszínén, amikor a bábállapotba alakulás esedékes. A bábállapotba alakulás két szakaszra oszlik: a protonympha és a deutonympha szakaszra. .A kifejlett nőstények 0,5 mm hosszúak és 0,3 mm szélesek. Változó a színük (sárgás, zöld, vörös-narancssárga, vörös), de mindig van rajtuk a hátuk két oldalán két sötét jel. A nőstény ovális alakú. A hímnek keskeny a teste, hegyes potrohhal. A hím világosabb színű, mint a nőstény.

A kártevő életmódja:
A ciklus öt fejlődési szakaszból áll: pete, lárva, protonympha, deutonympha és kifejlett példány. A biológiai ciklus lefolyása nagyon gyors. A petéből kifejlett példány lesz mindössze 10-15 nap leforgása alatt, 25 Celsius fokon és 80 % relatív páratartalom esetén. A hím ciklusa 1-2 nappal rövidebb a nőstényénél. Kedvező éghajlati körülmények között a generációk gyorsan követik egymást. A növekedés 40 Celsius fok felett korlátozott, és 12 Celsius fok alatt leáll. Minden fejlődési alak kártevő. Száraz, csapadékmentes időjárás törvényszerűen felszaporítja a populációt.

Védekezés:
a) Kémia védekezés
A közönséges takácsatka ellenálló képességet fejleszt ki különböző rovarölő szerekkel szemben.

Az első egyedek megjelenésekor aktuális a védekezés, amikor szabadszemmel észleljük, mert néhány nap múlva tömeges megjelenés várható. Túlszaporodása levélhullást és értékesíthetetlen termést eredményez.

b) Kultúra művelése, gondozása

A növénymaradványok és gyomnövények eltávolítása.

Megfelelő nitrogén műtrágyázás.

A kultúra első vegetatív fejlődési szakaszainak szoros figyelemmel kísérése.

c) Biológiai védekezés

SZÉLES ATKA

Kártevő: Polyphagotarsonemus latus Banks

Gazdanövény: Polifág faj. Enyhe éghajlati körülmények között világszerte elterjedt, különösen üvegházi kultúrákban. Súlyos károkat okoz az alábbi kultúrákban: gyapot, burgonya, paradicsom, paprika, dohány, bab, dísznövények és citrusfélék.

Jelentőség: A szélsőséges időjárás változásával szabadföldön is megnőtt a jelentősége. A paprikakultúrában egyre jelentősebb rovarkártevő. Ha a fejlődéséhez optimálisak a körülmények, tud olyan fertőzést okozni, amely jelentősen károkat okoz.

Tünetek:

Az első tünetek a csúcs-levelek és hajtások ereinek felpödrődése. Ahogy a fertőzés előre halad, a növény elsatnyul, és élénk zöld szín jelentkezik. Később a fertőzött terület elszíntelenedését okozza. Az ágak végén lévő levelek többsége lehullik. A virágok elpusztulnak, a termés megbarnul, úgy néz ki mintha leforrázták volna. Időben végzett kénporos kezelés után az újabb termés mentesek lesznek a tünetektől.

Kártevő leírása:
A peték fehéres színűek, oválisak, hét hosszanti kidudorodó vonallal. A peték 0,15 mm hosszúak. Három pár lába van, és alacsony szintű a mobilitása. A bábok (nimfa) immobilok. A kifejlett példányok a lárva burkában fejlődnek ki. A kifejlett példány 0,2 mm hosszú, és lassan mozog. A nőstények nagyobbak, mint a hímek, és mindkét forma fehéres vagy sárgás színű. A kifejlett nőstények negyedik pár lába nem teljesen kifejlett, és két hosszú szőrben végződik. A hímeken a negyedik pár láb erős karmokká alakult.

Védekezés:
Az első tünetek megjelenésekor kénporozás vagy kénes oldat kipermetezése.

PONTUSZI TŰZMOLY

Kártevő: Duponchelia fovealis Zeller

Gazdanövény: A pontuszi tűz moly lárvájának károsítása legalább 35 növénycsaládra (pl. Asteraceae, Euphorbiaceae, Primulaceae) terjed ki, a vízi növényektől kezdve egészen a faiskolai, valamint növényházi dísznövényekre.

Elterjedés:

Jelentőség:
A pontuszi tűz moly Duponchelia fovealis (Zeller) Mediterrán régióban és a Kanári szigeteken őshonos, de már meghonosodott Európa több országában, Közép- és Észak-Afrikában is.  Egyre inkább figyelemre méltó kártevővé válik az üvegházakban a zöldségnövénytermesztésben és a vágott virág termesztésben.

Tünetetek:
A lárvák szinte bármilyen növényi részen, így a gyökereken, a leveleken, a virágokon és a terméseken egyaránt kárt okoznak. A lárva kártétele a növény kondíciójának leromlását és hervadását eredményezi.

Kártevő leírása:

A faj körülbelül 10 mm testhosszúságú, 19 - 21 mm szárnyfesztávolságú kisméretű lepke. Testének színezetét a barna különböző árnyalatai adják. Elülső szárnyain két világos, sárgás színű keresztirányú vonal található. A hátsó sávon a szárnyvég felé ívesen kinyúló, öblösödő forma látható, ez a jellegzetes minta alapján a faj könnyen azonosítható.

A kártevő életmódja:

Az imágók éjjel aktívak, nappal a növények között megbújva pihennek, csak zavarásra röppennek föl.

A nőstények párosodást követően a tojásokat általában a levelek fonákjára, az érzugokba rakják, de található tojás a szár alsó részén is, közel a talajhoz, valamint a talaj felső rétegeiben is. A pontuszi tűz moly fejlődésének idejét nagymértékben befolyásolja a hőmérséklet.

A növényállomány felett alacsonyan és gyorsan repülnek, útjukat többször kis időre megszakítva, emiatt röptük jellegzetes mintázatot mutat.

A kifejlett egyedek élettartama 1-2 hét. A bábból történő kibújás után szinte azonnal párosodni kezdenek. Növényházi körülmények között 8–9 nemzedéket is már megfigyeltek 1 év alatt.

Védekezés:

b) Kultúra művelése, gondozása
Mivel a lárvák növényi törmelékkel is táplálkoznak, a termesztési gyakorlatok közé tartozik a rothadó növényi anyagok és gyomok eltávolítása a termőterületről és annak környékéről.

Továbbá, a kártevő a nedves, nedves mikroélőhelyeket kedveli, a növény talajjal érintkező alsó leveleinek eltávolítása gyérítheti a kártevőket. Üvegházakban a rovarháló alkalmazása ajánlott.

c) Biológiai védekezés:
A lárvák elleni biológiai védekező szerek közé tartoznak:

• A Bacillus thuringiensis által termelt toxin.
• Heterorhabditis bacteriophora és Steinernema spp. - entomopatogén fonálférgek

A tojások elleni védekezésre szolgáló biológiai védekező szerek közé tartoznak:

• Gaeolaelaps aculeifer - ragadozó atka
• Trichogramma evanescens, Trichogramma cacoeciae és Trichogramma brassicae - parazitoid darazsak (Hymenoptera: Trichogrammatidae).

Phenacoccus solenopsis

Kártevő: Phenacoccus solenopsis

Gazdanövény: Phenacoccus solenopsis, az észak-amerikai kontinensről származik és a világ számos részén elterjedt Rendkívül invazív és káros, polifág kártevő, amely mintegy 300 növényfajjal táplálkozik.

Elterjedés:

Jelentőség:
A kártevő általában a föld feletti növényi részekkel táplálkozik, különösen a fiatal hajtásokat kedveli, de a gyökereket is megtámadhatja, és gyakran hangyákkal társul. Gazdasági szempontból fontos kártevője a dísznövényeknek, az üvegházi zöldségeknek (paprika, paradicsom és padlizsán) és a szántóföldi növényeknek, például a gyapotnak.

Tünetek: A nagyarányú fertőzöttség esetén legyengülést, torzulást, klorózist, lombhullást okoznak, később az egész növény elpusztul.

Az atkák táplálkozásának hatására a levelek megsárgulnak, ráncosodnak, a floem károsodása miatt a növény tápanyag áramlása megváltozik, lombozat és terméshullás következik be, majd a teljes pusztulás.

Kártevő leírása:
A kifejlett nőstény 2-5 mm hosszú és 2-4 mm széles. A teste sárgásszürke.

A kártevő életmódja: A P. solenopsis rövid életciklusú. Az optimális hőmérséklet a generációk éves számának növekedéséhez vezet. Életciklusának átlagos hossza 28 és 35 nap között mozog, és a kártevőnek évente 8-12 nemzedéke lehet.

Védekezés

b) Kultúra művelése, gondozása

c) Biologiai védekezés

Számos olyan parazitoidot és ragadozót azonosítottak, amelyek megtámadják a P. solenopsis-t, és alacsony fertőzöttség esetében  képesek a kártevő populációk ellenőrzésére.