KÁPOSZTAFÉLÉK - GOMBÁK

Tünetek, hasonló tüneteket okozó állapotok: A Verticillium-fertőzés korai szakaszában a növény valamelyik oldalán a levelek széle sárgulni kezd. A fertőzött levelek elhervadnak, elszáradnak és elhalnak. A szár tövénél a szár és a gyökér szöveteinek rothadása a fertőzött levelek pusztulását okozza. A beteg szállítószövetek a szár metszéslapján sötét gyűrűt formálnak.

Életciklus: A Verticillium fajok talajlakó kórokozók, a fogékony növényeken és a növényi maradványokban telelnek. Az elöregedő szövetekben termelődő mikroszkleróciumokkal hosszú ideig fennmaradnak a talajban. A fertőzés a gyökereknél kezdődik, ahol a Verticillium nyugvó hifái kicsíráznak és behatolnak a hajszálgyökerekbe, vagy a gyökérzet sebeibe. A betegség a növényen belül micéliummal vagy a farészben szállítódó mikrokonídiumokkal terjed. Az érintett szövetek megbarnulnak és elhalnak, mivel az edénynyalábokat a micélium, a konídiumok és a gomba anyagcseretermékei eltömítik. A vízszállító rendszer elégtelen működése miatt a növények elhervadnak. A betegségre jellemző sötét csíkok a szövetek elhalásával alakulnak ki.

Védekezés:

• Talajelemzésen alapuló megfelelő trágyázás;
• Vegyszeres védekezési lehetőség nincs
• Öntözés aszályos időszakokban;
• A gyomirtás hasznos módszer, mivel a gomba számos gyomnövényt képes megfertőzni;
• Talajkezelések, például gázosítás;
• Szolarizáció a talajlakó kórokozók, így a Verticillium fertőző képleteinek gyérítése érdekében. Ez a módszer akkor jöhet szóba, ha a talaj megfelelő mélységben felmelegíthető;
• Bioszolarizáció különböző szerves adalékanyagokkal, beleértve a száraz növényi maradványokat is;
• Biológiai védekezés antagonista gombákkal, baktériumokkal, Actinomycetes gombákkal
• Biológiai védekezés endofitákkal, például Trichoderma

Tünetek, hasonló tüneteket okozó állapotok: A fómás betegség legkorábbi tünetei a szárakon a sziklevelek helyén megjelenő halvány foltok, amelyek aztán megnyúlnak, megbarnulnak és besüppednek. Az ilyen foltokat fekete vagy lilás udvar veszi körül. A kialakult elváltozások a szárakon felfelé és lefelé is terjednek. A szárak elfeketednek és megcsavarodnak. A kórokozó nagyszámú termőtestet (piknídium) fejleszt. A gyökereken a talajfelszín alatt is kialakulhatnak elváltozások. A súlyosan fertőzött palánták elszáradhatnak és elpusztulhatnak. Szántóföldi állományokban a növények a növekedés minden szakaszában fertőződhetnek. A leveleken és a szárakon szabálytalan, sápadt foltok alakulnak ki. Később ezek ovális vagy kör alakot vesznek fel, szürkésbarnára színeződnek, és elszórtan termőtestek jelennek meg rajtuk. A szárrák jellemzően a talajfelszín vonalában alakul ki, miután a kórokozó a levélfoltokból lefelé terjed. A rákos elváltozások általában hosszúkásak, lilás-sötét szegéllyel. Később a gyökerek alulról elhalnak és feketére színeződnek - innen ered a "feketelábúság" elnevezés.

Életciklus: A kórokozó a növényi maradványokban piknídiumok és/vagy pszeudotéciumok formájában, élő növényekben piknídiumok formájában, illetve a fertőzött magvakban marad fenn.  Az aszkospórák párás-nedves körülmények között, 8°-15° C közötti átlaghőmérsékleten szóródnak ki a pszeudotéciumokból. A széllel nagy távolságokra is eljuthatnak, és a sztómákon vagy a gyomirtó szerek, rovarok, mechanikai eszközök okozta sérüléseken keresztül fertőzik meg a növényeket. A piknídiumok aszexuális spórákat termelnek, amelyeket piknospóráknak vagy konídiumoknak neveznek, és a fertőzött élő növényeken találhatók. A konídiumok másodlagos fertőző ágensek, az öntözővízzel vagy a fröccsenő esővel terjednek. Mozgásuk rövid távolságokra korlátozódik. A konídiumok az aszkospórákhoz hasonlóan fertőznek, 5°-25° C közötti hőmérsékletet és magas relatív páratartalmat igényelnek.

Védekezés:

• Minősített Leptosphaeria-mentes vetőmag;
• Forró vizes magkezelés 50 °C-on káposzta esetében 25 percig, karfiol esetében 20 percig.
• A kártevők okozta sérülések megelőzése;
• A keresztesvirágúak legalább három évig ne kerüljenek vissza ugyanarra a táblára.
• Biotermesztés esetén a fertőzött levelek eltávolítása röviddel a levélfoltok kialakulása után csökkentheti a másodlagos fertőzéseket a táblán, valamint a szárrák előfordulását;
• Gombaölő szeres csávázás;
• Gombaölő szeres kezelés a vegetatív szakaszban.    

Gazdanövények: A Cruciferae családba tartozó valamennyi termesztett faj és a legtöbb gyomnövény.

Előfordulás és jelentőség: A gyökérgolyva nagyon gyakori a káposztaféléket termesztő vidékeken. A súlyosabb fertőzések 100 %-os termésveszteséget is okozhatnak. A betegség azért is jelentős, mert a talajt évekre megfertőzi. Az EPPO adatbázis térképe (3. ábra) alapján a Plasmodiophora brassicae az INPACT valamennyi partnerországában (Lengyelország, Csehország, Görögország, Bulgária, Románia és Magyarország) jelen van. A mostanában egyre jellemzőbb szélsőséges csapadékviszonyok miatt a járvány a legkülönbözőbb talajokon megjelenhet (bár főleg a nehéz talajokon jellemző), és a gazdáknak fel kell készülniük a megelőző intézkedésekre.

Tünetek: A gyökérzeten jellegzetes tünetek alakulnak ki: a gyökereken szabálytalan golyvás daganatok fejlődnek, és a gyökérzet fejlődése visszamarad. A golyvák kezdetben fehérek, színük később a barnától a feketéig változhat. Viszonylag gyorsan rothadásnak indulnak. A golyvás gyökereket gyakran másodlagos kórokozók, például lágyrothadást okozó baktériumok támadják meg; ami a gyökerek gyors elrothadásához, a fertőzött növények további gyengüléséhez és a talaj egyre súlyosbodó fertőződéséhez vezet. A későbbi tünetek közé tartozik a növények föld feletti részének satnyulása. A zöld részek kékes-szürkés színűvé válnak és elfonnyadnak. Az ehető részek, ha egyáltalán kifejlődnek, gyenge minőségűek.

A föld feletti részeken hasonló tüneteket okozhatnak a Ceutorhynchus assimilis (=pleurostigma) vagyis a repcebecő-ormányos lárvái is, de ebben az esetben a daganatok viszonylag sima felületűek, gömbölydedek, és belsejükben sárgás lárvák vannak.

Életciklus: A kórokozó megvastagodott falú nyugvó spórái hosszú ideig (évekig) fennmaradnak a talajban. A gazdanövény gyökereinek jelenlétében a spórák kicsírázva úszkáló zoospórákat hoznak létre, amelyek megfertőzik a gyökereket. Kedvező körülmények között gyorsan szaporodik és másodlagos zoospórák formájában terjed. A savas pH és a magas talajnedvesség kedvez a kórokozónak, de a fertőzés 7,0 pH felett is felléphet. A zoospórák lassan mozognak, de a talajművelés nagy mértékben felgyorsítja a terjedésüket. A nyugvóspórák a talajjal jutnak el az addig nem fertőzött területekre (víz- és szélerózió, gépekre tapadt föld, palánták stb.).

Védekezés: A védekezés nehéz és több eszköz megoldás használatát igényli:

• rezisztens hibridek
• vetésforgó (lehetőség szerint gabonafélék beiktatásával, a keresztesvirágú takarmánynövények és a zöldtrágyanövények kerülésével)
• semleges kémhatású talaj (pH 7,2 alatt meszezés)
• a fertőzött növények megsemmisítése (komposztba nem kerülhetnek!)
• a fertőzött talaj ne kerüljön ki a tábláról pl. a gépekkel vagy a növényekkel. Ne használjunk a fertőzött szántóföldekről származó csapadékvizet a nem fertőzött táblák öntözésére, mert a kórokozó a vízzel is terjedhet!
• kerüljük a helybevetést, helyette használjunk konténeres, egészséges palántákat.
• „ellenséges" növények használata a fertőzési gócokban (pl. menta),
• gombaölő szeres talajkezelés.