UBORKA - ROVARKÁRTEVŐK

Gazdanövények:
Az uborka levéltetű (Aphis gossypii; Hemiptera: Aphididae) rendkívül polifág faj, több mint 700 növényfajon képes táplálkozni. Gazdanövényei a legváltozatosabb családokból kerülnek ki, közéjük tartozik például a gyapot, az uborka, a cukkini, a dinnye, a citrusfélék, a kávé, a kakaó, a padlizsán, a paprika és számos dísznövény.

Előfordulás és jelentőség:
Az uborka levéltetű az egész világon elterjedt, de alapvetően a melegebb régiókat kedveli. Trópusi és mérsékelt égövi régiókban mindenhol megtalálható, kivéve Kanada északi részét és Ázsia északi részét. Ez a levéltetűfaj a vírusbetegségek fontos vektora. Több mint 50 különböző vírust képes átvinni, köztük az uborkamozaik vírust is.

Tünetek:
A nimfák és a kifejlett egyedek szívogatásukkal tápanyagokat vonnak el a növénytől. Ennek eredményeként a növény fejlődése lelassul, és a levelek eltorzulnak. Ha a növény a fertőzés időpontjában nagyon fiatal, el is pusztulhat. A lassuló fejlődés és a lombhullás csökkenti a hozamot. A levéltetvek által ürített mézharmaton fekete korompenész telepszik meg, ami beborítja a növényeket.

Morfológia:
A szárnyatlan imágó teste lágy, színe a sárgától a sötétzöldig terjed, és körülbelül 1,0-1,5 mm hosszú. A szárnyas egyedek hasonlóak, de fejük és toruk fekete, és körülbelül 1,25 mm hosszúak.

Az uborka levéltetű jellegzetes potrohcsöveinek (siphunculi) színe alapján különböztethető meg a többi levéltetűtől. Ezek mindig feketék, függetlenül a test színétől, amely a világossárgától a világoszöldig változhat, vagy akár zöld-fekete is lehet.

Életciklus:
A levéltetvek életciklusa összetett. A kifejlett egyedek szárnyas és szárnyatlan formában is megjelenhetnek, és a színük is nagyon változatos. Az üvegházakban a levéltetvek szűznemzéssel szaporodnak, a megtermékenyítetlen elevenszülő nőstények újabb nősténynemzedékeket hoznak létre. A lárvák a felnőttkor elérése előtt négyszer vedlenek. Meleg éghajlaton egész évben elevenszüléssel szaporodnak, míg a hűvösebb területeken a tél beállta előtt áttelelő tojásokat raknak. Évente több nemzedékük van.

Védekezés:

• Populációk nyomon követése: A növények gyakori ellenőrzése palántázás vagy kelés után. A levéltetvek gyakran ún. gócpontokban koncentrálódnak. Győződjünk meg róla, vannak-e a területen természetes ellenségek, azaz ragadozók, parazitoidok (utóbbiak tevékenysége nyomán a levéltetvek könnyen észrevehető múmiákká válnak) vagy rovarpatogén kórokozók. A levéltetvek leginkább a mérsékelt hőmérsékletű időszakokban repülnek. Áprilisban és májusban különösen fontos az állomány megfigyelése.
• Biológiai védekezés: a levéltetveket számos parazitoid (Aphidius spp.) és ragadozó megtámadja. Kövessük nyomon a múmiák arányát a parazitálatlan kifejlett egyedekhez képest, és vegyük számba a ragadozókat, például a katicabogarakat is. Ha úgy tűnik, hogy a hasznos élő szervezetek kezdenek felszaporodni, kerüljük az olyan vegyszerek használatát, amelyek megzavarnák a kialakult természetes rendszert.
• Agrotechnika: A levéltetvek erős vízsugárral lemoshatók a növényekről. A fertőzött növényeket a betakarítás után azonnal semmisítsük meg, hogy megakadályozzuk a levéltetvek szétszóródását. A nitrogénnel bőségesen trágyázott állományokban a levéltetvek hajlamosak erősen felszaporodni.
• Vegyszeres védekezés: Rovarölő szerek, lemosó olajok, rovarölő szappan, kaolin, növényi eredetű illóolajok (rozmaring, borsmenta stb.), piretrinek (gyakran más összetevőkkel kombinálva).

Zöld őszibarack levéltetű: Myzus persicae

Gazdanövények:
A Myzus persicae (Hemiptera: Aphididae) sokféle növényen képes táplálkozni. A fontosabb gazdanövények közé tartozik a káposzta, paradicsom, dohány, burgonya, spenót, paprika, padlizsán, hüvelyesek stb.

Előfordulás és jelentőség:
A zöld őszibarack levéltetű az egész világon megtalálható, beleértve a trópusokat és a mérsékelt égövet is. Szabadföldön és üvegházakban egyaránt fertőz. Az üvegházakban a kedvezőtlen időjárású területeken is fennmarad, és a szállított terményekkel mindenhova eljut. Közvetlen kártétele általában kisebb jelentőségű, de közel 200 növényi vírus vektora, melyek közül az uborka esetében a ZYMV, CMV és a WMV a legfontosabbak.

Tünetek:
A M. persicae általában magányosan szívogat, és nem alkot telepeket az uborkán, ezért a táplálkozása okozta tünetek általában nem vehetők észre a növényeken.

Morfológia:
A zöld őszibarack levéltetű lágy testű, körte alakú, 1,6-2,4 mm hosszú rovar, szúró-szívó szájszervvel. Általában szárnyatlan. A szárnyatlan zöld őszibarack levéltetű kifejlett egyedeinek színe a halványsárgától a zöldig terjed. Ősszel halvány- és sötétzöldtől a rózsaszínig vagy a vörösig terjedő színekben jelenik meg. A vándorló szárnyas alak potroha sárgászöld, hátán sötét foltokkal.

Életciklus:

A zöld őszibarack levéltetű életciklusának alakulása a hőmérséklettől függően változik. Egy teljes ciklus körülbelül 10-12 napot vesz igénybe. Enyhébb éghajlatokon több mint 20 generáció is megjelenhet évente. A levéltetvek a Prunus nemzetségbe tartozó növényeken telelnek át. Amint a vegetációs időszak beindul, az áttelelő tojások kikelnek, és a lárvák és felnőtt egyedek a növény virágain, fiatal lombozatán és szárán táplálkoznak. Több nemzedék után a szárnyas egyedek a nyári gazdanövényekre repülnek, ahol elevenszüléssel szaporodnak. Hideg éghajlaton a kifejlett egyedek ősszel visszatérnek a Prunus növényekre, ahol párosodnak és tojásokat raknak. A tojásokat rakó őszi nemzedék kivételével minden nemzedék parthenogenezissel (szűznemzéssel) szaporodik.

Védekezés:

• Kereskedelmi üvegházakban a betelepülés megelőzésére a szellőzőnyílások közelébe menta (Mentha haplocalyx), mungóbab (Vigna radiata), zeller (Apium graveolens) vagy koriander (Coriandrum sativum) ültethető;
• A repellens növények korai ültetése és időben történő újratelepítése hatékonyabb és környezetbarátabb módszer a szerves kártevők elleni védekezésre, mint a növényvédő szerek használata;
• Biológiai védekezés – parazitoidok: Aphidius, ragadozók: Harmonia axyridis és Aphidoletes aphidimyza. Neonikotinoid rovarölő szerek vagy más szelektív rovarirtó szerek és biológiai növényvédő szerek hatékony kombinációinak alkalmazása.

TRIPSZEK

Nyugati virágtripsz: Frankliniella occidentalis

Gazdanövények:
A nyugati virágtripsz gazdanövényköre 50 növénycsaládból több mint 500 fajt foglal magába, így számos kultúrnövényt és dísznövényt is. A megtámadott növények közé tartozik számos szántóföldi és üvegházi kultúra, így a bab, a paprika, az uborka, a padlizsán, a saláta, a hagyma, a paradicsom és a görögdinnye is, valamint a bogyós gyümölcsök (szilva, őszibarack, szamóca, szőlő) és a különböző virágok (kardvirág, nebáncsvirág, gerbera, krizantém, mikulásvirág);

Előfordulás és jelentőség:
A nyugati virágtripsz világszerte az egyik gazdaságilag legfontosabb mezőgazdasági kártevő. Amellett, hogy jelentős közvetlen károkat okoz, pusztító növényi vírusokat is terjeszt.

Tünetek:
A tripszek által okozott tünetek a növényeken a következők: a rügyek deformálódása, a termés torzulása, valamint a levélfoltok, hegesedés, ezüstös és bronzos foltok. A kifejlett egyedek és a lárvák az összes zöld rest megtámadják, és a növényt fogékonnyá teszik a másodlagos gombás és bakteriális fertőzésekre (penészesedés, hervadás). A nyugati virágtripsz néhány fontos vírusbetegség, például a dinnye sárga foltosodás vektora.

Morfológia:
A F. occidentalis apró (1-2 mm hosszú), karcsú, lágy testű rovar, színe a sárgától a világosbarnáig terjed; az imágóknak jellegzetes, rojtos szárnyaik vannak.

A nőstény kb. 1 mm hosszú, a hímnél nagyobb, elülső szárnyai halványak. Színe a sárgától a sötétbarnáig változik, alacsony hőmérsékleten sötétebb, magasabb hőmérsékleten sárgásabb. A hím mindig halványsárga, és keskenyebb a potroha. A lárvák sárga színűek, a vedlés közeledtével a színük halványodik.

Életciklus:         
Egy nemzedék kifejlődésének ideje a tojásrakástól a kifejlett egyedek megjelenéséig meleg időben két hétig, hűvös időben pedig körülbelül hat hétig tarthat. A kifejlett egyedek több hétig élnek. A szűznemző nőstények életük során 50-100 tojást raknak le. Két nyugalmi, nem táplálkozó bábállapotuk van, ilyenkor a talajban, a növényi maradványokban vagy a gazdanövényen lévő védett helyeken találjuk meg őket. Amíg a környezeti feltételek kedvezőek, a Frankliniella occidentalis folyamatosan szaporodik, évente alatt akár 15 nemzedéke is lehet.

Védekezés:

• A nyugati virágtripsz populációjának nyomon követése kritikus fontosságú a hatékony védekezéshez. A populációk alakulásának nyomon követésére a kereskedelemben kapható kék vagy sárga ragacsos csapdák egyaránt használhatók, de a kék csapdák a tripszek számára vonzóbbak.
• Agrotechnika: A fertőtlenítés az első és legfontosabb lépés a kártevők hatékony gyérítéséhez. Az agrotechnikai védekezési intézkedések közé tartozik az egészséges növényállomány és az optimális üvegházi környezet (például 80%-os relatív páratartalom) fenntartása is, amely a tömegszaporodás szempontjából kevésbé kedvező feltételeket teremt.
• Fizikai védekezés: Az üvegházak nyílásait védjük hálóval a betelepülő rovarok ellen.
• Biológiai védekezés: Mivel a tripszek rezisztenssé váltak a legtöbb bejegyzett növényvédő szerrel szemben, jelenleg a biológiai védekezés jelenti az elsődleges megoldást az ellenük való védekezés során az üvegházakban. A felhasználható természetes ellenségek közé tartoznak a ragadozó atkák, mint például a Neoseiulus (= Amblyseius) cucumeris, Amblyseius swirskii, Stratiolaelaps scimitus (= Hypoaspis miles), Gaeolaelaps aculeifer (= Hypoaspis aculeifer) és az Orius spp., a fonálférgek (Steinernema feltiae), valamint a rovarpatogén Beauveria bassiana
• Növényvédőszeres védekezés: A kártevő a legtöbb növényvédő szerrel szemben rezisztens, ráadásul a virágban vagy a fejlődő levelek közt rejtőzködve táplálkozik, ami miatt a megfelelő lefedettség elengedhetetlen. A tripszek könnyebben kezelhetők, amikor a populáció még kis létszámú. A növényvédő szereket kora reggel vagy késő délután alkalmazzuk, amikor a tripszek repülési aktivitása a legmagasabb, mert ez növeli az esélyét annak, hogy valóban kapcsolatba kerülnek a szerekkel.

LISZTECSKÉK

Bemisia tabaci MEAM1 és MED (más néven B és Q biotíousok)

TAKÁCSATKÁK

Kétfoltos takácsatka: Tetranychus urticae Koch (Arachnida: Acari: Tetranychidae)

Gazdanövények:
A kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) messze az üvegházi kultúrák és számos szabadföldön termesztett növényfaj egyik legfontosabb kártevője. A takácsatkák közül ez a legpolifágabb faj, több mint 150 kultúrnövényben okoz gazdasági kárt. Egy nemrégiben készült lista 70 nemzetségből mintegy 1200 gazdanövényt sorol fel

Előfordulás és jelentőség:
A faj kozmopolita, az üvegházakban világszerte elterjedt.

Tünetek: