GYÖKÉRZÖLDSÉGEK - KÁRTEVŐK

A lótücskök táplálkozásukkal és ásásukkal , a zöldségtermesztésben, károsítják a magágyakat és a kiültetett palántákat, a gyökerek rágásával megzavarják a vízfelvétel és végül akár el is pusztíthatják a növényeket. A gyökerekkel, szárakkal és levelekkel is táplálkozva a burgonya és a retek állományaiban is kárt tesznek. A táplálkozási kár a drótférgekéhez hasonló, és az okozott sérüléseket egyéb kártevők és kórokozók is megtámadhatják.

Leírás: A kifejlett rovarok 35-50 mm hosszúak, testük hengeres, színük barna, és széles, karmos ásólábakkal rendelkeznek.

Életciklus: A nőstények a talajban kialakított, tyúktojás méretű és formájú kamrákba 100-300 tojást raknak, amelyek 2-3 hét alatt kelnek ki. A lárvák önállóan táplálkoznak és fejlődnek. Dél-Európában körülbelül egy év alatt, a hűvösebb régiókban pedig 18 hónap alatt érik el az ivarérettséget. A felnőtt egyedek az ásáshoz megnagyobbodott mellső lábakkal és azokon ujjszerű nyúlványokkal rendelkeznek. A kifejlett egyedek 35-50 mm hosszúak. Az elülső szárnypár rövid és kemény, a hátulsó hosszú és kihegyesedő. A talajban alagutakat fúrnak. Éjszaka rajokban repülnek.

Védekezés: A lótücsök-populáció nagyságának felméréséhez kiásott talaj mintákat, a talaj mosószappannal vagy szinergizált piretrin rovarölő szerrel történő átmosását vagy talajmosó berendezést használhatunk. A nőstények csapdázására specifikus akusztikus csapda is alkalmazható.

Rovarölő szerek: A lótücsök visszaszorítására talajfertőtlenítő szerek is használhatók. Egyes vegyszerek használata öntözést igényel, mivel cask a gyökérzónába jutva hatékonyak. A búzakorpát, gyapotmag lisztet és 2-5% mérgező anyagot tartalmazó csalétek készítmények is hatékonyak. A csalétkeket kora este kell kijuttatni. Víz nem érheti őket (öntözés, csapadék).

Agrotechnika: A palánták károsodásának elkerülése érdekében a kiültetéssel várjuk meg a növények megfelelő fejlettségi állapotát. A lótücskök megfertőzheti a táblákat, ezért érdemes ezeket a fertőzött területektől izolálva vagy nagy méretekben kialakítani. ,

Biológiai védekezés. Biológia védekezés céljára a Steinernema scapterisci entomopatogén fonálféreg használható, mely a kifejlett egyedek ellen hatásos, és alacsony populációsűrűség mellett is alkalmazható. Egy laboratóriumi vizsgálatban a 4 héten keresztül hetente egyszer alkalmazott 0,3%-os azadirachtin oldat 98%-os mortalitást, valamint lassabb növekedést és alacsonyabb ásási aktivitást eredményezett a kezeletlen kontrollhoz képest.

 

 

PATTANÓBOGARAK (DRÓTFÉRGEK)

Kártevő: Pattanóbogarak (drótférgek); Elateridae

Gazdanövények: A pattanóbogarak polifág kártevők, termőföldeken, fahulladékban stb. élnek, és kalapos gombákkal, termesztett növényekkel és a fák gyökereivel táplálkoznak. A bogarak megtámadják a fűféléket, a dísznövényeket és a kultúrnövényeket, főleg a fiatal növényekben okozva komolyabb károkat. A lárvák (drótférgek) számos kultúrnövényt, így többek között a kukoricát, a kismagvú növényeket és a fűféléket károsítják.

Előfordulás és jelentőség: A humuszt, gyökereket és csírázó magvakat fogyasztó drótférgek jelentős károkat okoznak a szántóföldi kultúrákban. Az ellenük való védekezés nehézkes. Főleg a gyeptelepítést követő második évben, vagy a következő években okozhatnak súlyosabb károkat.

Tünetek:

A felnőtt bogarak az alma, a körte és egyéb fák virágbimbóit, termőit és a porzóit károsítják. A lárvák a gyökereken táplálkoznak, berágják magukat a növények gyökérnyaki részébe melynek következtében a növények hervadnak, lankadnak. A súlyos fertőzések általában egyetlen táblára vagy táblarészre korlátozódnak, itt a lárvák az állomány egy részének pusztulását okozhatják.

Morfológia: Szín: Fekete, barna vagy szürke
73 pattanóbogár-fajt ismerünk. Nevüket a   kapták, melynek segítségével a hátán fekvő bogár jellegzetes hang kíséretében a magasba „pattan” és talpra esik. Testük hosszúkás, oldalak párhuzamosak. A bogarak virágokon táplálkoznak, a lárvák  a talajban vagy elhalt fákban fejlődhetnek. A kifejlett lárvák karcsú, hengeres teste kemény tapintású, 28   nagyságúak, barnás-feketék

Életciklus: A kifejlett egyedek nyáron rajzanak, és 50-100 tojást raknak a levelekre vagy a talajba, a növények tövének közelében. Száraz talajban a peték elpusztulnak. Nedves körülmények közt 2-4 hét múlva kelnek ki. A lárvák a nedvességtől függően fel-le vándorolnak a talajban. A kifejlett egyedek 10-12 hónapig élnek. A talajban az összes lárvastádium egyszerre jelen van.

Védekezés: A védekezési stratégia kidolgozásához elengedhetetlen a pattanóbogarak életmódjának ismerete. A rajzás megelőzése érdekében elengedhetetlena szomszédságban lévő virágzó kultúrák távoltartása, a talaj szárazon tartása és a drótférgek lárváinak összegyűjtése a sárgarépából és a burgonyából.A pattanóbogarak talajszinten elhelyezett  varsás csapdákkal jól foghatók elörejelezhetők..  A mikrobiológiai szerek alkalmazása és a vetésforgó szintén elengedhetetlen. A drótférgek polifág kártevők. A drótféreg populáció felmérése, előrejelzése térfogati quadrát módszerrel történik. Az egyedszám megállapítása a búzacsomós csalogató módszerrel is felmérhető.A kártevő öntözött nedves talajokon különösen jól érzi magát. 

BURGONYA SARLÓSMOLY és EGYÉB BURGONYÁT KÁROSÍTÓ LEPKEFAJOK

Kártevő: Burgonya sarlósmoly - Phthorimaea operculella (Zeller), Tecia solanivora (Povolny), Symmetrischema tangolias (Gyen)

A burgonyalepke károsító komplex (potato tuber moths, PTM vagy potato tuber worm, PTW) az Egyesült Államokban a múlt században jelent meg és terjedt el. A komplex több fajból áll. Közülük a leggyakoribb a Phthorinaea operculella, mely Észak-Afrikában, valamint Ázsia, Európa, Amerika és Óceánia egyes részein fordul elő, a burgonya világszerte legelterjedtebb rovarkártevője, a trópusi és szubtrópusi területeken pedig a burgonya legsúlyosabb kártevője. Újabban az északi szélességeken csapdázták, ami arra utalhat, hogy valamilyen okból (globális felmelegedés, mutáció stb. ) előfordulási területének határai egyre északabbra tolódnak . Rosszul repül, elsősorban a burgonyaszállítmányokkal terjed.

A PTM-lárvák a héjon vagy a rügyeknél lévő sérüléseken keresztül jutnak be a gumóba. A nőstény a tojásait gyakran a rügyek közelébe rakja le. A hernyók a gumó húsában járatokat rágnak, amelyek nem gyógyulnak be, és jelenlétük olyan betegségek kialakulásához vezethet, mint a lágy- és szárazrothadások. A legtöbb gazdasági kár a fejlődő országokban a lárvák táplálkozása miatt következik be, itt a hernyók gyorsan behatolnak a gumókba, járatokat képeznek, és tároláskor a zsákokon bábozódnak. A járatokban gombák, baktériumok és atkák telepedhetnek meg, amelyek a gumók rothadását okozhatják, az ilyen gumók kellemetlen szagúak.

Morfológia: A PTM/PTW-nek négy stádiuma van: kifejlett egyed, tojás, lárva (ez a forma a kártevő), báb. A kifejlett egyedek teste keskeny és ezüstszürke, szárnyuk szürkésbarna, apró, sötét foltokkal mintázott (ld. a képet). Testhosszuk kb. 1 cm, szárnyfesztávolságú 2,5 cm. Többnyire éjszakai életmódot folytatnak, és a fény vonzza őket. Rosszul repülnek. A tojások oválisak, simák és sárga színűek. A nőstények tojásaikat egyenként vagy csoportosan rakják a levelekre vagy a fertőzött gumók rügyeinek közelébe. A hernyók szürkék, krémszínűek vagy halványzöldek, sötétbarna fejjel, az utolsó lárvastádium kb. 1,9 cm hosszúak (ld. a képet). A bábok sárgák vagy rozsdaszínűek. A hernyók az elhalt levelek vagy törmelék között, a talajban vagy tárolt gumókon bábozódnak.

Életciklus: Egy-egy generáció teljes fejlődése a hőmérséklettől függően 17-125 napot (általában egy hónapot) vesz igénybe. Felnőtt = legfeljebb 10 nap; pete = 2-6 nap; lárva = 13-33 nap; báb = 6-29 nap. a lepkéknek évente több nemzedéke van, szaporodásuk a tárolt gumókon is folytatódhat.

A kifejlett egyedek a szaporodáshoz alkalmas növények, gumók után kutatva akár 250 méteres távolságokat is megtehetnek, de igazán nagy távolságokra a burgonya szállítmányokal jutnak el. 60-200 tojást raknak. A bábok fehérek, keskenyek és 13 mm  .

Védekezés:

A lepke populációk nyomon követése kulcsfontosságú a hatékony időzített védekezéshez. Az integrált növényvédelem (IPM) erre a célra alapvetően feromon csapdákat használ.. A Phthorimaea operculella ellen általában vegyszeres védekezést alkalmaznak, de a rezisztencia, az újbóli betelepülések és a lehetséges káros hatások nyomán újabban az integrált növényvédelmi megoldások kerültek előtérbe. 

A rezisztens fajták ültetése segíthet megelőzni a fertőzést, és növelheti az egyéb védekezési módszerek hatékonyságát. A biológiai védekezés, például a Copidosoma koehleri vagy a Bracon gelechiae Ashmead parazitoidok az integrált és a biológiai védekezésben egyaránt alkalmazhatók. A biológiai növényvédő szerek és a természetes vegyi anyagok, mint például a Bacillus thuringiensis (Bt) készítmények, hatékonynak bizonyultak a burgonyagumó-molyok elleni védekezésben. Vegyszeres védekezésre akkor lehet szükség, ha az imágók vagy lárvák nagy számban vannak jelen. A megfelelő tárolás kulcsfontosságú, ennek során az imágók megjelenését feromon csapdákkal kell követni, a sérült gumókat elkell távolítani, és meg kell akadályozni a kártevők bekerülését a raktárakba.

 

VETÉSI BAGOLYLEPKE

Kártevő: Agrotis segetum (vetési bagolylepke).

A hernyót (a tulajdonképpeni kártevőt) népiesen mocskospajornak vagy porkukacnak is nevezik.

Gazdanövények: Számos gazdanövény, összesen 25 növénycsaládból.

 

Itt a számadatokat kihúztam, mert egy bekezdéssel feljebb intervallummal együtt normálisan meg vannak adva az értékek.

Előfordulás és jelentőség: Nyugat- és Dél-Európa, Afrika, Közel-Kelet, Mongólia, Kína, Japán, Hindustan, Nepál, Baltikum, Fehéroroszország, Ukrajna, Moldova, Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Kazahsztán, Közép-Ázsia, Oroszország.

A nőstény lepkéknek a tojásrakáshoz nektárra van szükségük. A kártevő fejlődése a hőmérséklettől és a csapadéktól függ. A rovarpopuláció sűrűségét entomofág és entomopatogén természetes ellenségek befolyásolják. A lárvák a palántákon táplálkozva a gyökérnyakat és a szárat károsítják.

Tünetek:  

Forrás: https: //riverbendva.com/wp-content/uploads/two-spotted-spider-mite.jpg

A takácsatkák szívogatása a fokozott vízvesztés miatt a klorofill lebomlását, a levelek sárgulását és a növények állapotának általános leromlását okozza.

Morfológia: A növényekben gyakoriak az olyan atkafélék, mint a gubacsatkák, a levélatkák vagy a takácsatkák. Ezek kiváló alkalmazkodó képességű polifág fajok, melyek több fajon is táplálkoznak. A kártevő fajok azonosítása méretük miatt nehéz, a pontos fajmegállapításhoz mikroszkópos vizsgálatokra van szükség. A kifejlett takácsatkák körülbelül 0,5 mm méretűek, sárgás színűek, és testükön két sötétebb folt található. Szabadföldön és üvegházban egyaránt szaporodnak, és a túlfűtött lakásokban is kárt okozhatnak. A takácsatkák jól tolerálják az időjárási körülményeket, szabadföldön is áttelelnek, és az adott kultúrában tavasszal ismét felszaporodnak.

Életciklus: A takácsatkák fejlődési stádiumai tojás, lárva, nimfa és kifejlett állat.. Meleg időben gyorsan szaporodnak. A száraz, poros körülményeket kedvelik, a párás levegőre érzékenyek. A túlszaporodott populációkat nyár végén a ragadozók, a tápnövények romló állapota és a hűvösebb időjárás csökkenthetik.

 

 

Védekezés:

Biológiai védekezés

A takácsatkáknak számos természetes ellensége van, köztük olyan ragadozó atkák, mint a Galendromus occidentalis és vagy a nagyobb és aktívabb Phytoseiulus fajok. A Scolothrips sexmaculatus ragadozó tripsz, a katicabogárlárvák és a polifág ragadozók, mint az Orius insidiosus és a Geocoris punctipes. A nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) szintén gyérítheti az atkákat, viszont maga is veszélyes kártevő. A biológiai védekezésben a Naruralis-L, Beauveria bassiana (Balsamo) Vuillemin (törzs: ATCC 74040) rovarparazita gomba alkalmazható.

Agrotechnikai módszerek

A termesztési gyakorlat jelentősen befolyásolja a takácsatka-populációkat. A poros területeket öntözzük rendszeresen, mivel a vízhiányos fák és növények kevésbé tolerálják az atkafertőzést. Gondoskodjunk megfelelő öntözésről és a szezon közepétől mossuk a növényeket. A növények rendszeres, erős vízsugárral végzett lemosása csökkentheti a takácsatkák számát, különösen a leveleken. Ha káliszappan vagy olaj alkalmazása mellett döntünk, előbb az adott készítményt próbáljuk ki néhány növényen, hogy az esetleges káros hatásokról meggyőződhessünk. (Lásd a következő bekezdést a vegyszeres védekezésről.)

Vegyszeres védekezés

A hatékony szabályozás és a kártevőmentes állomány   érdekében kerüljük a széles hatásspektrumú rovarölő szereket, és használjunk inkább specifikus atkaölő készítményeket (akaricideket). Az olajos készítmények hatékonyan irtják az atkákat. A kéntartalmú növényvédő szerek pedig  a tracheák/légzőnyílások/ eltömésével megfolytják, egyes esetekben elriasztják őket. A megfelelő hatékonysághoz elengedhetetlen a megfelelő lefedettség, mivel a kártevők a levelek fonákán szívogatnak.az állomány gyérítésére hatékony módszer a káros szomszédság azaz a gyomnövények  megszüntetése.

 

TRIPSZEK

Kártevő: Thrips tabaci, Frankliniella occidentalis és más fajok

Gazdanövények: A Thrips tabaci és a F. occidentalis nagyon széles gazdanövény-spektrummal rendelkezik, amely számos dísznövény-, zöldség- és gyomnövényfajtát foglal magában.

Előfordulás és jelentőség: F. occidentalis gyakori üvegházi kártevő. A növényekben okozott közvetlen károk mellett a paradicsom foltos hervadás vírusának nagyon hatékony vektora.

Tünetek: Alacsony populációsűrűség mellett a tripszek által okozott tünetek általában alig észrevehetők. Ha a populáció nagyobb, a leveleken és a virágokon ezüstös foltok jelennek meg. Az erősen fertőzött növényi részek elpusztulhatnak. 

Gondolom én. Mert itt amúgy az eredetiben hirtelen gyomokról volt szó…

Előfordulás és jelentőség: A Psila rosae a sárgarépa legveszélyesebb kártevője. Olyan rokon növényeket is megtámad, mint pl. a petrezselyem, a paszternák vagy a zeller. A fiatal növények növekedése lelassulhat, a szezon későbbi szakaszában pedig a másodlagos kórokozók rothadást okozhatnak a talajban vagy a tárolás során. A légy sárgásfehér lárvái a gyökerekbe hatolnak, mechanikai károkat okoznak, és fertőzési lehetőséget biztosítanak a gyökérrothadás kórokozóinak.

Tünetek:

A lárvák a sárgarépa gyökerének felszíne alatt furkálnak, ami rozsdabarna elszíneződésekkel, hervadással, és torzult és elágazó, vagyis piacképtelen gyökerek kialakulásával jár. A kártevő paszternákon és zelleren is gyakori.

Morfológia: Az imágók kis, fényes fekete vagy sötétbarna színű, sárgásan csillogó szárnyú, irizáló szárnyú legyek, sárga lábakkal. Előszeretettel kolonizálják a táblákat a közeli sövényekből. A tojások fehérek, 0,5 mm hosszúak, a nőstények a gazdanövények gyökérnyaki részére  rakják .A lábatlan, krémfehér lárvák három stádiumon keresztül fejlődnek, a gyökereken táplálkoznak, és a gyökerek közelében kialakított hordó alakú bábkamrában bábozódnak.

Életciklus: A sárgarépa légynek 2-3 nemzedéke fejlődik egy évben . A kártevő a lárva m, mely járatokat rág a répa testben főleg a levélalapi részen. A járatok ürülékkel telnek meg. másodlagosan megindulnak a rothadási folyamatok,mely az egész répatestet tönkre teszi.A kártevő báb alakban telel a talajban. Kirepülés uán kemotaxis /kémiaicsalogató illat/ alapján megkeresi a gazdanövényét. az imágó azaz a légy megjelenését sárga fogólappal tudjuk megfigyelni. A tömeges megjelenést követően 10-14 nap múlva jelennek meg az első tojásból kikelő kártevő lárvák /nyüvek/melyek a tojáshéj védelme alatt rágnak be a répa gyökérnyaki részébe.,

Védekezés: A sárgarépalégy elleni védekezéshez használjunk vetésforgót. A sérült és fertőzött növényeket távolítsuk el, válasszunk kevésbé fogékony fajtákat, szabályozzuk az állománysűrűséget, kezeljük a vetőmagot rovarölő szerekkel, alkalmazzunk vegyszeres védekezést, és az egyelést ne rajzás idején végezzük. Ahol a kártevő elterjedt, többnyire szükség van a rovarölő szerek alkalmazására a kártételtől mentes terméshez.