CSONTHÉJASOK

A modul a következő csonthéjasokat foglalja magába:

• Cerasus avium - cseresznye
• Cerasus vulgaris – meggy
• Armeniaca vulgaris - sárgabarack
• Prunus domestica – szilva
• Persica vulgaris – Őszibarack

NÖVEKEDÉS ÉS FEJLŐDÉS

A csonthéjas gyümölcsök életszakaszai:

Növekedési szakasz:

Az ültetés utáni növekvő, virágzó vegetatív növekedés, amíg a növény termőre fordul. Ebben a szakaszban a lombkorona képződik és a gyökérnövekedés a jellemző

Termő szakasz:

Ebben a szakaszban a vegetatív növekedés mellett a szaporító jelleg dominál. A növekedés és a terméshozatal közti harmónia arányosnak mondható

A terméshozatalban huzamosan fent lehet tartani az egyensúlyt olyan külső tényezők ellenőrzésével, mint például tápanyag, víz és rügyteher.

A csökkenő terméshozatal időszaka:

• Csökkenő növekedés
• Gyengülő szaporító tevékenység
• A szaporító részek fokozatos elhalása
• Elöregedés
• Elhalás

Éves biológiai ciklusok.

Nyugalmi időszak:

Ősztől tavaszig tart.

Ezt az időszakot relatív nyugalmi időszaknak hívják, mely a következő szakaszokból áll: kezdeti nyugalmi időszak, mély nyugalmi időszak és kényszernyugalmi időszak.
Bizonyos növények mély nyugalmi állapota nagyon fontos a növény további élete szempontjából. A hőmérséklet és a napfényes időszak "ébreszti" fel a növényt nyugalmi állapotából. Ha korán jön a tavasz, minden csonthéjas faj kilép a mély nyugalmi állapotból.


Vegetációs időszak: 

 rügypattanástól levélhullásig:

• rügypattanás
• rügyfakadás
• virágzás
• levélképződés
• termés kialakulása
• rügyek differenciálódása
• termés beérése
• lombhullás

Fontos fenológiai szakaszai:

Rügyfakadás: az első aktív élettevékenység a nyugalmi állapot után. Ez a fejlődési folyamatok látható kezdete, mely az adott fajra jellemző módon és ütemben zajlik le, bár környezeti hatások is befolyásolják.

Virágzás: a szaporító szervek teljes kifejlődésének utolsó fázisa (ivarérettség). Ez az időszak fajra jellemzően genetikailag kódolt, ám erősen változó a környezeti hatások miatt. A virágzás folyamat során bizonyos fenofázisok szorosan köthetők a hőtűrési küszöbhöz és a hőmennyiséghez (állandó érték).

Levélképződés: ez az időszak, amikor a felvevő részek (levelek, hajtások) megjelennek. A lombosodás során ezek a részek állandóan növekszenek. Ezt az intenzív élettevékenységet külső és belső hatások befolyásolják. Amennyiben az asszimilációs felület növekedését gátolja fagy vagy jelentős vízveszteség, a tápanyagok felhasználása és a fotoszintézis is csökken. A növény tűrőképessége romlik.

Termés kialakulása: ebben a szakaszban a termés súlyban, méretben gyarapszik a kötődés után. A folyamat alapja a sejtosztódás és kiterjedés.

Rügydifferenciálódás: ez hisztológiai folyamat, mely július közepétől augusztus végéig tart. A rügyek szaporító kúpjában a sejtosztódás fokozódik, ami azt jelenti, hogy a vegetatív részek fokozatosan virágkezdeményekké alakulnak át. A virágok kialakulásában a szénhidrátoknak nagyon fontos szerepe van. Minden olyan termelési technológia, ami növeli a szénhidráttermelést (pl. egészséges lombozat, sok napsütéses óra) előnyös a virágzás szempontjából.

Termés beérése: a folyamat alapja biokémiai változások sorozata, melynek eredményeként látható és mérhető jellegzetességek alakulnak ki, mint például szín, gyümölcshús szilárdsága, cukor és sav aránya, szárazanyag-tartalom, íz- és illatanyagok. Vannak tényezők, amik befolyásolják az érési folyamatot, például termőterületi sajátosságok, a termelési technológia bizonyos tényezői, termés mennyisége és néhány fiziológiai tényező, mint például a termés és a levelek aránya.

Lombhullás: a csonthéjasok életfolyamatai és biológiai ritmusa fokozatosan csökken. Ez külső környezeti hatásoknak és örökölt tényezőknek köszönhető. Az időszak a nyugalmi állapotra való felkészülést is jelenti.