CSONTHÉJASOK - VIRUSOK

Tápnövény: cseresznye, meggy, szilva, őszibarack, kajszibarack, vadon élő csonthéjas fajok.

Terjedése, fontossága:
A csonthéjasok legelterjedtebb vírusbetegsége. Szinte minden csonthéjas fajtát fertőz. Főleg az idősebb ültetvények esetében a fertőzés olyan nagy mértékű lehet, hogy a legyengült fák pusztulását okozhatja. A vírus vegetatívan szaporodó egyedekkel terjed, valamint metszéssel, szemzéshez használt hajtásokkal, magokkal, virágporral és nematódákkal (pl. Longidorus elongatus). Az egészséges anyanövényről származó magoncok vírussal fertőzött virágpor útján fertőződhetnek.

Tünetek:
A legsúlyosabb kár a meggy esetében jelentkezik, amely Stecklenberg-betegségként is ismert. A fertőzött fán a fa állapotától függően kétféle tünetet lehet megkülönböztetni: először a sokk-időszakban és másodszor a krónikus időszakban. Az első periódusban a fertőzési sokk tünetei jelentkeznek, melyet a hajtások és a rügyek deformálódása és pusztulása kísér. Nekrotikus barna foltok jelennek meg a leveleken, melyek porózussá, tépetté és "rongyossá" válnak. A fiatalabb leveleken zöld vagy sárgás minta figyelhető meg kör alakú foltokkal együtt, melyek több zónában helyezkednek el. A krónikus állapotban, azaz a fertőzés második szakaszában a levelek patológiai elváltozásai felerősödnek. A legfeltűnőbb tünetek a következők: a nekrotikus foltok beborítják a levél teljes felületét, melyek elvékonyodnak és fényessé válnak. Később törékenyek és "rongyosak" lesznek. Tisztán kivehető a szélek fogazottsága. Üszkös foltok jelennek meg a levéllemezen. A termés kötése gyenge és a meggyfa lassan elhal - emiatt a termésmennyiség jelentős mértékben csökken. A folyamat a fa teljes pusztulásához vezethet. Az adott fajok vírusérzékenysége különböző. A Pándy fajok ellenállóbbak a fertőzéssel szemben, mint néhány cigánymeggy-klón. A cseresznye esetében a fertőzés tünetei barna nekrotikus foltok formájában jelennek meg a kora tavaszi leveleken. A sorvadó szövetek lyukacsossá válnak és morzsálódnak. Az akut fertőzéstől szenvedő fák termékenysége és terméshozama csökken. A fák gyengén fejlődnek és korán elpusztulnak. A tünetek intenzitása nem kapcsolható közvetlenül a fajokhoz.

A nemesített szilvák esetében enyhe tünetek csak a fiatal egyedeken jelennek meg, egyébként a vírus látens. Az őszibarackfákon és a kajszifákon jellegzetes tüneteket okoz a fertőzés. A fákon mézga jelenik meg, a lombozat gyérebbé válik, az ágak lefelé hajlanak és a fa kinézete patologikus lesz.

Forrás: EPPO Database

Terjedése, fontossága:
Egész Európában jellemző a terjedése. Ugyanaz a vírus törzs fertőzi a szilvát, a kajszit és az őszibarackot A legsúlyosabb vírusbetegségek közé tartozik. Jelentős gazdasági károkat okoz, mivel csökkenti a termés piaci értékét.  A fertőzött fák rosszul fejlődnek és élettartamuk lerövidül. Főleg a kajszi esetében okoz gondot, hogy a termés már a beérés előtt lehullik. A kórokozó veszélyességét tovább fokozza az is, hogy jelen van faiskolákban és törzsültevényekben, így a telepítésre váró csemetéket is megfertőzheti.

Tünetek:
A vírus jellegzetes klorotikus foltokat, olajos foltokat, gyűrűket, sávokat - úgynevezett mintázatot - okoz a levélen.

A tünetek a fiatal leveleken jelennek meg, melyek szórt fényben tisztán kivehetőek. Fajtól függően különböző nagyságú elhalásos vagy vizes foltok alakulnak ki a termésen. Itt a mézgafolyás is gyakori. A beteg szövet gyakran bemélyed. Jellegzetes mintázat jelenik meg azon a részen, ami érintkezik a maggal, azaz rozsdavörös csomók alakulnak ki.

Forrás : Gábor Vétek

Átvitel és terjedés:
A PPV-t több mint 20 levéltetűfaj nem perzisztens módon, oltással és a fertőzött növények vegetatív szaporításával terjeszti, de nem magról terjed (Glasa, 2008). A gyümölcsösökben a levéltetvek vektornyomásának csökkentése érdekében végzett rovarölő szeres kezelés nem bizonyul hatékonynak a nem perzisztens vírusok, például a PPV ellen. Ráadásul, mivel a Sharka tünetei nagymértékben függenek mind a környezeti körülményektől (jellemzően a fák vegetatív stádiumától és a hőmérséklettől), mind a gazdanövény érzékenységétől, a betegség elleni védekezés nagyon nehéz (Clemente-Moreno és mtsai., 2015).

Védekezés:
A fajták érzékenysége különböző. A fertőzés forrásai az anyanövények, a szaporítóanyag, a fertőzött magvak és a belőlük kikelő magoncok. Nagyon fontos, hogy vírusmentes szaporítóanyagot használjunk, ám a vírusvektor elkerülése legalább ennyire lényeges.

Óvatosan kell eljárnunk, mivel a vírus növényi nedvekkel és a metszéshez használt eszközökkel is terjed. Ráadásul, bizonyos vírusgazda gyomnövények szintén lehetnek a fertőzés forrásai, így ellenük is kell alkalmaznunk növényvédelmi technológiákat. A pollen terjedése további fertőzést okozhat.

Abszolút rezisztens fajták nincsenek a termesztésben, de sok toleráns van. Ezeken jelentkezhetnek ugyan a vírus tünetei, de kártétellel nem jár.

PHYTOPLASMA
CSONTHÉJASOK EURÓPAI SÁRGULÁSA  

A kórokozó neve: Candidatus phytoplasma prunorum'

Tápnövény: kajszi, őszibarack, szilva, japán szilva, Mahaleb cseresznye.

Terjedése, fontossága:
A fitoplazma betegség szinte valamennyi csonthéjas fajon megfigyelhető. Elsősorban a kajszit támadja meg, de jelentős mértékben terjed őszibarackon és a Mahaleb cseresznyén a faiskolákban. A tünetek a legkevésbé a szilván vehetők észre (ez a faj a legellenállóbb) , de ennek ellenére a fertőzést már szilván is felfedezték. A tünetek néha ellentmondásosak, például az apoplexia tüneteire hasonlítanak a kajszi esetében. A fitoplazma által okozott betegség terjed és egyre több kárt okoz.

Tünetek:
A fertőzött fák levelei elsárgulnak és kanalasodnak, aztán lassan elhalnak. A fertőzött levelek kisebbek és elszórtan helyezkednek el a gallyon. Először csupán ágrészek, aztán ágak, végül az egész fa elpusztulhat. Az ágak és a fa törzse nagyon érzékennyé válik a faggyal szemben. A kéregszövetben elszíneződés figyelhető meg, mely eleinte narancssárga, majd barna lesz. Nem termelődik mézga. A tünetek megjelenése az alanyon, a fajokon és az életkoron múlik.

Átvitel és terjedés:
A fitoplazma élete szorosan kötődik a növények kéregszövetéhez. A kórokozó a gyökerek rostos kötegeiben telel át. Majd az épp hogy kialakult kéregszövetbe vándorol. Lassan terjed. A nyár végére a fa egésze megfertőződik. A kórokozó vegetatív szaporítóanyaggal és szemzés útján terjed. A betegség egyik természetes vektora a Cacopsylla pruni, azaz a szilva levélbolha.

Védekezés:
A vírusmentes szaporítóanyag használata rendkívül fontos - ez egyaránt igaz az alanyra ás a ráoltott nemesre. A fertőzött szaporítóanyagot és fákat el kell távolítani és meg kell semmisíteni. Egy lehetséges védekezési mód, ha a vírus vektora ellen védekezünk (Cacopsylla pruni - Magyarországon kevésbé ismert vektor)