PARADICSOM - ÁLLATI KÁRTEVŐK- ROVAROK, FONÁLFÉRGEK

PARADICSOM SARLÓS MOLY

Tudományos neve: Tuta absoluta

Gazdanövény: Elsődleges gazdanövénye a paradicsom, de sarlós moly más Solanaceae fajokkal, például burgonyával, padlizsánnal, dohánnyal vagy a fekete nadragulyával is táplálkozhat. A babban is megtalálták már. (Canadian Food Inspection Agency 2019)

Elterjedés:

Forrás: https://gd.eppo.int/taxon/GNORAB/distribution

Jelentősége: Dél-Amerikában őshonos paradicsom sarlósmoly kevesebb mint 20 év alatt globális jelentőségű kártevővé vált. Európában először 2006-ban azonosították Spanyolországban. A meleg éghajlatot kedveli, ezért különösen súlyos károkat okoz a mediterrán térségben. A hidegebb országokban az üvegházakon kívül nem tud életben maradni. A Közel-Keleten, Indiában és Afrikában is elterjedt.

Tünetek: A termésen és a száron általános tünetek a szúrásnyomok, torzulások és a megrágott növényi anyag jelenléte. A lárvák a levelek belsejében bányásznak, elszíneződött, szabálytalan foltokat hagyva maguk után. A súlyosan megtámadott levelek elhervadnak és elhalnak. A fertőzött gyümölcsökön könnyen észrevehetőek a lárvák kijárati lyukai. A másodlagos fertőzés lágyrothadást eredményezhet.

Forrás: https://stock.adobe.com/

Forrás: https://stock.adobe.com/

A rovar kártevő leírása: 

A kifejlett egyedek szürkésbarna színű, kb. 6 mm hosszú és 10 mm szárnyfesztávolságú lepkék. A frissen kikelt lárvák sárgák és aprók, körülbelül 0,5 mm hosszúak. A későbbi stádiumokban a lárvák zöldes vagy rózsaszínes sárgára színeződnek, és a fejük mögött fekete csíkot képeznek. A bábok barnák, ritkán magukon a növényeken is megtalálhatók.

Forrás:https://harvesso.com/about_tuta_absoluta.html

Forrás: https://gd.eppo.int/taxon/GNORAB/photos

A rovarkártevő életmódja:
A kifejlett nőstények több mint 200 tojást rakhatnak, általában egyesével, levelekre, szárakra és fiatal gyümölcsökre. A kikelő lárvák azonnal befúrják magukat a levelekbe, és elfogyasztják a mezofill réteggel táplálkoznak. A 3. vagy 4. lárvaalak  elhagyja a levélben rágott  aknákat, és más leveleket, vagy gyakrabban a gyümölcsöt támadja meg. Amikor készen állnak a bábozódásra, elhagyják az aknákat. A bábok a talajban vagy a termesztőberendezéseken találhatók. A teljes fejlődés körülbelül 40 napig tart. Az üvegházakban egy év alatt akár 9 generáció is kifejlődhet.

Védekezés:
A lárvákat nehéz rovarölő szerekkel elpusztítani, mivel a leveleken belüli aknákban vannak. A faj szinte minden rovarölő szerrel szemben rezisztenciát fejlesztett ki.

Elérhető védekezési módszerek:

• üvegházi fertőtlenítés (alapos fertőtlenítés a kultúrák között)
• feromoncsapdák és a párzás megzavarása
• biológiai védekező szerek (Macrolophus, Trichogramma, fonálférgek stb.)

ZÖLD VÁNDORPOLOSKA

Tudományos neve Nezara viridula

Gazdanövény: A zöld vándorpoloska generalista kártevő, több mint 30 növénycsaládból származó növényekkel táplálkozik. A termesztett gazdanövények közé tartozik az uborka, a gyapot, a bab, a szójabab és a paradicsom.

Jelentősége: Az Afrikából származó Nezara viridula ma már világszerte jelen van, és súlyos károkat okoz Európa, Ázsia, Afrika és Amerika melegebb részein. A globális felmelegedés kedvez a terjedésének. Európában először 1998-ban fedezték fel Olaszországban.

Tünetek: A kifejlett egyedek és a lárvák a növény bármely részével táplálkozhatnak, de a fiatal, erőteljesen fejlődő hajtásokat, virágokat, gyümölcsöket és magokat kedvelik leginkább. A gyümölcsökön éréskor elszíneződést és a felszín alatt parafás foltok kialakulását okozzák. A szívási sebek környéke barnára színeződik, és gombák támadhatják meg, ami másodlagos fertőzéseket (pl. rothadást) eredményezhet. A poloskák és termése szennyezi a gyümölcsöt, és kellemetlen szagot okoz. A gyümölcsbe fecskendezett nyál jelentősen rontja a gyümölcs minőségét.

A rovar kártevő leírása: 
A kifejlett egyedek jellegzetes, kb. 1 cm hosszúak pajzsformájú.  Egyenletes élénkzöld színűek, a tor elülső széle mentén 3-5 jellegzetes fehér foltot és a sarkokon két sötét foltot találunk. Egyes egyedeknél a testük elülső része krémszínű árnyalatú lehet. A szárnyatlan lárvak színe a zöld és a fekete között bármilyen lehet, de a későbbi stádiumok mindig fehér vagy sárga hasi foltok sorait viselik, gyakran további apró fehér foltokkal.

Forrás: project number: HU/02/B/F/PP-136012

Forrás: project number: HU/02/B/F/PP-136012

A rovarkártevő életmódja:
Meleg körülmények között a poloskának 4 nemzedéke van. A kifejlett egyedek áttelelése 1°C-on kezdődik. Repedésekben és hasadékokban telelnek át, gyakran emberi lakásokban. A tél után márciusban vagy áprilisban jelennek meg. A poloskák nagyon mozgékonyak és aktívan keresik az élelmet. A nőstények 30-130 tojást raknak le kötegekben a levelek aljára. Öt lárvastádiuma van. A teljes fejlődés a tojástól a kifejlett egyedekig körülbelül 100 napig tart.

• vetésforgó
• a gyomok minimalizálása a szántóföldön és tábla széleken
• növényi csapdák / jelzőnövények használata (hüvelyesek és keresztesvirágú növények) a rovarölő szerekkel kezelendő területeken
• vegyszeres védekezés
• biológiai védekezés (tojásparaziták)

PARADICSOM VÖRÖS TAKÁCSATKA

Tudományos neve Tetranychus evansi

Gazdanövény: bár a faj polifág, elsősorban a Solanaceae családba tartozó növényekkel táplálkozik, a gyomnövények közül a fekete nadragulya a kedvenc gazdanövénye.

Jelentősége: A paradicsom vörös takácshálós atka a Dél-Amerikából származó, világszerte elterjedt, pusztító, invazív kártevője a burgonyaféléknek. Mivel a meleg éghajlatot kedveli, és nem képes diapauzába kerülni, Európában a mediterrán térség földjeit szállja meg. Az északi részeken üvegházi kártevő. Az atkafaj által leginkább veszélyeztetett négy növénye a padlizsán, a paradicsom, a burgonya és a dohány.

Elterjedése:

Forrás: https://gd.eppo.int/taxon/TETREV/distribution

Tünetek Mivel az atkák aprók, kezdetben nehéz észrevenni őket. A levelek mindkét oldalán táplálkoznak, és inkább a levelek alsó oldalán, az erek mentén koncentrálódnak. A növényi szövetekbe fecskendezett nyáluk fényes, sárga elváltozásokat okoz a leveleken. Végül a levelek megbarnulnak és elhalnak. Ha az atkák megfelelő számban vannak jelen, az egész növényt elpusztíthatják. Súlyos fertőzés esetén az atkák által készített háló jól látható.

Forrás: https://gd.eppo.int/taxon/TETREV/photos

A rovar kártevő leírása: 
A tojások kerekek, 0,1 mm átmérőjűek, kezdetben narancssárgától a fehérig terjedő színűek. Az első lárvastádiumban a lárvának hat lába van. A lárvák a fejlődésük során narancssárga vagy vörös színűvé válnak, nyolc lábbal. A kifejlett nőstények kb. 0,5 mm-esek, oválisak, narancsvörösek, oldalt sötétebbek. A hímek körülbelül 0,3 mm hosszúak és inkább sárgásak. A háton lévő két folt hiánya különbözteti meg őket a kétpettyes takácsatkától. A nőstények akár 200 tojást is lerakhatnak.

A rovarkártevő életmódja:
A paradicsom vörös takácsatka folyamatosan szaporodik (nincs diapauza), bár a nőstények a téli időszakban kevesebb petét raknak. Nem képes 12 °C alatt életben maradni. Optimális körülmények között (meleg és száraz) a kifejlett egyedek a kikeléstől számított 6 napon belül kifejlődnek. Az ilyen rövid fejlődési idő súlyos járványokat eredményez. Szűznemzés is előfordulhat, amikor a megtermékenyítetlen petékből hímek fejlődnek ki. Ha a populáció rendkívül nagyra nő, az atkák felmásznak a növények tetejére, és a szél, a szárazság vagy a személyzet (ruházat, szerszámok stb.) elviszi őket további helyekre.

Forrás: https://gd.eppo.int/taxon/TETREV/photos

Védekezés

• a gyom gazdanövények (és más nadragulyafélék) eltávolítása a területről, különös tekintettel a faiskolákra.
• vetésforgó
• egészséges palánták használata
• kis állományokban a levelek nedvesen tartása alacsonyan tartja a populáció szintjét.
• kémiai védekezés (atkaölő szerekkel)

TRIPSZEK  

Tudományos neve: Frankliniella occidentalis és más fajok (pl.  Thrips tabaci)

Gazdanövény:
A F. occidentalis gazdanövényeinek köre nagyon széles: sok dísznövény, zöldségfélék és gyomnövények tartoznak e körbe.

Jelentősége:
A F. occidentalis széles körben elterjedt üvegházakban. Jelentősége abban rejlik, hogy átviszi a paradicsom foltos hervadásának vírusát (TSWV). Az EPPO karanténkártevőként tartja nyilván).

Elterjedés:

Forrás  https://gd.eppo.int/taxon/FRANOC/distribution

Forrás: https://gd.eppo.int/taxon/FRANOC/photos

A rovarkártevő életmódja:
A nőstények fiatal, lágy növényi szövetbe rakják le petéiket. Az első két lárvaállapotban lévő lárvák úgy táplálkoznak, hogy a növényi szöveteket szívják. A harmadik és negyedik lárvaállapotban lévő lárvák nem táplálkoznak és a talajban, bimbókban, virágokban stb. elbújva élnek. Egy év alatt 5-7 generáció is létrejöhet.

A rovar akkor lesz a TSWV közvetítője, ha a lárvák fertőzött növényből táplálkoztak. A közvetítésmódja perzisztens (folyamatos) és propagatív, ami azt jelenti, hogy mihelyt egy vírus bekerül a rovar testébe, ott szaporodik, és nagyon hosszú időn keresztül működik a rovar a vírus közvetítőjeként.  A TSWV tripsz által történő közvetítése a szabadföldön termesztett paradicsom esetében okozza a fő problémát.

Védekezés:
A tripsz elleni védekezés meglehetősen problematikus, mert a legtöbb rovarirtó szerrel szemben nagyon ellenálló. A populáció felmérése és a közvetlen populációcsökkentés kék ragacsos csapdákkal érhető el. Biológiai védekezés ragadozókkal. Ragadozók: Orius laevigatus, Macrolophus caliginosus. Parazita: Encarsia Formosa

GYAPOTTOK BAGOLYLEPKE

Tudományos neve: Helicoverpa armigera

Gazdanövény:
A gyapottok bagolylepke gazdanövényeinek köre meglehetősen széles, a termesztett növények közül beletartoznak a gabonafélék, burgonya, zöldségfélék, hüvelyesek, dísznövények, továbbá néhány gyomnövény is.

Jelentősége:
A gyapottok bagolylepke a Földközi-tenger medencéjében fordul elő, és viszonylag gyakran vándorol Közép-Európa országainak melegebb régióiba. Üvegházakban is képes túlélni. Az EPPO karantén kártevőként tartja nyilván.

Elterjedés:

Forrás: https://gd.eppo.int/taxon/HELIAR/distribution

Forrás: https://gd.eppo.int/taxon/HELIAR/photos

A rovarkártevő életmódja:

A gyapottok bagolylepke a mediterrán térségből vándorol az északi régiókba. A nőstények a kukoricát és a zöldségféléket részesítik előnyben a tojásrakáshoz, a lepkének évente 2-3 nemzedéke van (május 1. - június, június 2. augusztus, június 3. a fagyokig). Bábként telel át a talajban.

• a táblák körüli gyomok elpusztítása

• rovarölő szerek a fiatal hernyók ellen.

• a fejlődést gátló rovarölő szerek (pl. Dimilin).

Biológiai védekezésre Nemastar®, Steinernema carpocapsae fonálféreg alkalmazható.

ÜVEGHÁZI MOLYTETŰ, DOHÁNYLISZTECSKE

Tudományos neve Trialeurodes vaporariorum, Bemisia tabaci

Gazdanövény: Ezeknek a molytetűknek nagyon széles a gazdanövény-spektrumuk, amely több mint száz növénycsaládra terjed ki. Gazdaságilag jelentős károkat okoznak például az uborkafélékben, hüvelyesekben, burgonyafélékben és dísznövényekben.

Jelentősége:
Az üvegházi molytetű nem őshonos Európában, de sikeresen megtelepedett Európa valamennyi országában, és egész évben komoly károkat okoz a védett termesztésben. Az dohánylisztecske eredete még mindig vitatott, de Európában mindenütt előfordul, és az üvegházi kultúrák ugyanolyan fontos kártevője. Az üvegházi molytetű és a dohánylisztecske felelős a paradicsom klorózis vírus (ToCV), illetve a paradicsom sárga levélfodrosodás vírus (TYLCV) terjedéséért is. A melegebb európai országokban a szabadföldi termesztésben is elterjedtek.

Elterjedés:

Forrás : https://gd.eppo.int/taxon/BEMITA/distribution

Forrás:  https://gd.eppo.int/taxon/TRIAVA/distribution

A rovarkártevő életmódja:
A molytetűknek nincs olyan nyugalmi stádiuma, a 0 °C alatti hőmérsékletet nem éli túl. A nőstények körülbelül 100 tojást raknak. Az első lárvák képesek mozogni, kedvező körülmények között körülbelül 6 nap alatt kelnek ki. Később ezek elveszítik mozgásképességüket, szájszervüket a növénybe mélyesztik, és hetekig ugyanazon a helyen szívják a nedvet. Itt alakulnak át nimfákká. Ez a szakasz hetekig tart, amely alatt a rovarok inaktívak. A teljes fejlődés 20 °C körüli hőmérsékleten 3 hétig tart.

Védekezés:
A vegyszeres védekezés bonyolult, mivel a nem célzott hasznos szervezeteket meg kell kímélni, míg a hatóanyagnak a növény minden részébe el kell jutnia.

A védekezés bevált módszere a biológiai szerek, különösen az Encarsia formosa alkalmazása. Az egészségügyi intézkedések közé tartozik az üvegházak téli időszakban történő alapos tisztítása, a növényi törmelék eltávolítása és az egészséges palánták ültetése. További biológiai védekezésre a NeemAzal® -T/S, azadirachtin-A neemolajagro használható.

Biológiai védekezésre Naruralis-L, Beauveria bassiana (Balsamo) Vuillemin (törzs:ATCC 74040) mint rovarparazita gomba alkalmazható.

TAKÁCSATKA

Tudományos neve Tetranychus urticae

Gazdanövény:
A takácsatka rendkívül polifág rovarkártevő, amely megfertőz dísznövényeket, a komlót, néhány zöldségfélét stb.

Jelentősége:
A takácsatka nagyon fontos rovarkártevője a paradicsomnak, főleg melegházban. Szabadföldi körülmények között is előfordulhat, de nem okoz jelentős terméskiesést.

Tünetek:
Az első tünetek kis (1 mm vagy annál is kisebb), sárga, szögletes foltok formájában jelentkeznek, a leveleken. A súlyosan fertőződött levelek elsárgulnak, elhalnak, és nagyon vékony pókháló borítja a leveleket, amelyeket az atka védi. A súlyosan fertőződött egyedek elsatnyulnak, és a virágok elszáradnak.

A rovar kártevő leírása: 
Az atkák nagyon kicsik (0,4-0,6 mm hosszúak), sárga, zöld vagy vöröses színűek, tojásdad alakúak, hátukon két vagy négy sötét folt található. A frissen kikelt lárváknak 3 pár lábuk van. A nimfáknak négy pár narancssárga lábuk és hat sor csillószőr a hátukon. Tojásaik nagyon kicsik, gömbölyűek, szalmaszínűek és fényesek. Mind a kifejlett, mind az ivarérett egyedeknek szúró-szívó szájszervük van. 

Forrás : https://www.cabidigitallibrary.org/doi/10.1079/cabicompendium.53366#sec-2

Forrás: https://gd.eppo.int/taxon/LPTNDE/distribution

Jelentősége: Ez a veszélyes kártevő évek óta jelen van az EU valamennyi kontinentális területén, és folyamatosan terjed kelet felé. A kártevő táplálkozása következtében a növények lombozatuk jelentős részét elveszítik.

Tünetek:
A kifejlett egyedek és a lárvák nagy, szabálytalan lyukakat rágnak. A kártétel rendkívül súlyos, mivel az összes levelet és kis hajtást megeszik, és csak a levélnyél és esetleg a főerek alsó része marad meg. A burgonyabogár csak a növény föld feletti részein táplálkozik. A növény új lombozatot fejleszthet, de ennek ára a termés fejlődés és -érés akadályozottsága. A terméskiesés jelentős.

Forrás:https://agroforum.hu/szakcikkek/novenyvedelem-szakcikkek/veszelyes-kartevok-a-burgonyabogar/

A rovar kártevő leírása: 

Forrás: https://gd.eppo.int/taxon/LPTNDE/photos

A kifejlett burgonyabogár körülbelül 1 cm hosszú, hosszanti fekete és sárga csíkokkal. Négy lárvastádiuma van. A lárvák rózsaszínes-narancssárga színűek, ívelt hátúak, oldalukon feketés pöttyös sorokkal. Mind a bogár, mind a lárvák kártevők. Évente 2 nemzedéke van. A kártevőnek 4 lárvastádiuma van. A lárvák rózsaszín-narancs színűek és nagyon domborúak.

A rovarkártevő életmódja:
A burgonyabogár kifejlett egyedként a talajban telel át. Mind a bogár, mind a lárva elpusztítja a növény zöld részeit. A rendkívül meleg és száraz időjárás nem befolyásolja a fiatal lárvapopulációt, de a hosszabb, hűvösebb és rendkívül csapadékos időjárás csökkentheti a kártevő populációt.

Védekezés:
A kémiai kezelés időzítése nagyon fontos. A fiatal lárvák érzékenyebbek a rovarölő szerekre, mint az idősebbek, míg a kifejlett egyedek a legtoleránsabbak. A leghasznosabb rovarölő szeres kezelés a legfiatalabb lárvák (L1, L2 stádiumban) által uralt populációkban történik.

Egyéb megoldások:

• organikus olajok

• növénytársulás

• talajborítás

• Novodor FC

• neem olaj

• vetésforgó

• szappanos vízzel történő permetezés

• Nematop, Heterohabditis bacteriophora

• Dipel DF, Bacillus thuriengiensis ssp. kurstaki ABTS-351

• NOVODOR FC, Bacillus thurenginesis var. tenerobrionis

GYÖKÉRGUBACS FONÁLFÉRGEK

Tudományos neve: Meloidogyne hapla és egyéb fajok (M. incognita, M. arenaria, M. javanica etc.) a melegebb régiókban.

Gazdanövény:
A Meloidogyne fajok gazdanövényeinek köre nagyon széles, beletartozik sok termesztett növény (különösen gyökérzöldségek), dísznövények és gyomnövények.

Jelentősége:
A Meloidogyne hapla csak homokos talajon fordul elő egyes területeken, ahol a paradicsomot magánkertekben termesztik.

Tünetek:
A fertőzött növények általában satnyák, gyengék és sápadtak. A fiatal növények akár el is pusztulhatnak. A gyökereken jellegzetes gócok (gyökércsomók) alakulnak ki. Ezek a tünetek meglehetősen specifikusak.

Kártevő leírása
A Meloidogyne nemzetségbe tartozó fonálférgek nagyon kicsik, szabad szemmel nem láthatók. A gyökércsomókban a nőstények mikroszkóp alatt apró, körte alakú, zselatinos tárgyakként láthatók. A laikus nem lesz képes a talajmintákban a hímeket és az invazív lárvákat kimutatni.

Kártevő életciklusa:
A Meloidogyne hapla pete formájában telel át, a talajban. Az invazív jellegű lárvák viszonylag korán (áprilisban) kelnek ki, a talaj hőmérsékletének emelkedésétől függően. Megfertőzik a gyökereket, és gyökérgubacsok képződését idézik elő. Mihelyt lerakja a petéit a testéhez kapcsolódó, speciális, kocsonyás kis zsákba, a nőstény elpusztul. A hímekre valószínűleg nincs szükség a szaporodáshoz, mivel a legtöbb Meloidogyne faj szűznemzéssel szaporodik. Még nem teljesen világos, hogy egy év alatt hány generáció képes kifejlődni.

• vetésforgó (nem gazdanövényeket, például gabonaféléket is be kell vonni),

• a Meloidogyne-nak nagyon ellenálló fajták már rendelkezésre állnak.

BURGONYA CISZTAKÉPZŐ FONÁLFÉREG

Tudományos neve: Globodera rostochiensis

Gazdanövény:
A burgonya cisztaképző fonálféreg gazdanövényeinek köre meglehetősen szűk, beletartozik a burgonya, paradicsom, padlizsán és néhány Burgonyafélék családjába tartozó gyomnövény.

Jelentősége:
A Globodera rostochiensis gyakran fordul elő burgonyaföldeken.

EPPO A1 és A2 A karanténkártevőként való szabályozásra ajánlott kártevők listájában említi. (EPPO 2022)

Tünetek:
A paradicsomon emiatt fertőzésnek gyakorta nincsenek világosan felismerhető tünetei, kivéve a gyökereken megjelenő fehértől a barnáig változó színű, kis cisztákat.

Kártevő leírása:
A Globodera nemzetségbe tartozó fonálférgek nagyon kicsik, szabad szemmel általában nem láthatók. Az egyetlen életszakasz, amikor viszonylag könnyen láthatók, a gyökéren kialakuló ciszta, amely kezdetben fehér, később barna, kb. 0.5 mm átmérőjű.

Kártevő életciklusa
A Globodera rostochiensis által létrehozott ciszták több éven át életben maradhatnak a talajban, anabiózis állapotban. A potenciális gazdanövény gyökérváladéka a lárvák kikelési helye. Megfertőzik a gyökereket, és két fiatalkori növekedési szakasz után hím vagy nőstény alakul ki belőlük. A hímek megtermékenyítik a nőstényeket, és a nőstények testében kialakulnak a peték, amelyek végül a cisztákat képezik.

Védekezés

• vetésforgó (lehetőség szerint kerülni kell, hogy a burgonya és a paradicsom ugyanabban a vetésforgóban előforduljon),
• a tábla megfertőződésének megelőzése (igazolt minőségű vetőmag), a fertőzött talaj gépeken stb. más földterületekre való szállításának, átkerülésének elkerülése,
• a talaj fertőtlenítése általában túl költséges, próbáljanak meg nem fertőzött földterületet találni